Keresem életem mutatóujját...(:Ma egy olyan régi ismerősömmel utaztam a vonaton, tényleg abszolut véletlenül, aki már több évvel ezelőtt megtalálta. És olyan fura érzés volt arról beszélgetni vele, hogy kit, mikor, merre, és hogy jegyzett el élete nagy Ő-je. És persze aztán milyen volt az esküvő...
Aztán vettem egy mély lélegzetet, sóhajtottam egy nagyot.... és próbáltam nem arra gondolni, hogy ez az én életemben jelenleg oly távolinak tűnik, mint vmi fényévekre lévő galaxis -.-
Bár nem is tudom mi a jobb, ha már valaki fiatalon megtalálja azt, aki mellett azt érzi, hogy mind1 hogy hol, csak vele legyek. semmi nem számít, csak érezzem hogy esténként a karjai között alszom el. Lehet hogy ez most nyálasan csöpögősen romantikus... és valaki már most rosszul van :D
De valljuk be... Minden embernek, és élőlénynek szüksége van egy 'társra', akire más szemmel néz, akiért ha éppen összeomlik körülöttünk a világ még akkor is érdemes élni, és a puszta léte miatt is, könnyedén tudsz a romokon átlépni... Mert azt érzed, van miért, van kiért.
És mi van akkor, mikor több éve együtt vagytok, és egyszer csak beüt a krach?! Hányszor hallottam már... És hányszor hallgatom én is, hogy "De Szisziiiiii most mit csináljak???? Én imádom. Még minidig. Nem érdekel milyen szemét volt velem. Nem érdekel hogy mit csinált, nekem kell. Szükségem van rá. Meghalok nélküle."
Nah ugye hogy nektek is ismerősek ezek a tipikus mondatok, amik végülis a "szeretem"-nek a továbbfejlesztett, össze- vissza beszélő, és megértetni próbáló magyarázkodása. Úgyis tudjuk, hogy ha valaki szerelmes, akkor az szerelmes... Azt nem kell magyarázni, arra nincs is magyarázat... Az ember olyankor nem normális :D :D :D
Az addig létező realitását elveszti, az agysejtei amik próbálnák az adott helyzetet "normálisan" kezelni, tök tuti hogy már rég elpusztultak. :D
Tehát nem tudunk mit tenni, hívjuk, megyünk, futunk, rohanunk, utazunk hozzájuk. Azokhoz akik ilyenkor jól megmondják nekünk hogy: Ne sírj miatta, nem érdemel meg téged! Ez egy szemét! Csak tönkretesz! Ne törődj vele! Aki téged képes elengedni az nem normális. Hidd el hogy találsz mást aki a tenyerén fog hordozni. És az éppen lelkibeteg kollega mindebből csak ennyit hall: BLABLABLA....
Mert ő persze hogy azt szeretné, aki éppen érzelmileg taccsra vágja. Aki miatt a szíve már millió darabokra szakadt, és aki miatt elveszti az eszét. Még azt a maradékot is... :D :D
De ez már csak ilyen. Az élet ettől szép, hogy érthetetlen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése