"Nagy utazás"

Azt hiszem depressziós a lelkem.
De nem úgy. Máshogy. Olyan furán. Olyan megfogalmazhatatlanul. Nem igazán tudja megemészteni a körülöttem lezajló dolgokat. Pedig én akartam.
És az álmaim miatt csinálom.
Nem kesereghetek, nem lehetek szomorú, nem fájhat.
Valamit valamiért.
És úgy hiszem van ez a valami, amit lecserélek egy sokkal jobbra.
Csak hát ugye...ami eddig volt, annak is volt egy nagyon kedves része.
És ezt a kedves részt nagyon nem szerettem volna soha elveszíteni.
Igaz minden rajtunk múlik. És a legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után.
Az én szívemben hagytak eleget. Ez talán egy életre kitart.
Végül is, mind1 is. Így is úgy is egyszer lesz egy saját szalonom, még ha a világ másik végén is, ők lesznek a törzsvendégek. Akiket mindig csokival és pezsgővel fogok várni. Mert megérdemlik <3

http://www.youtube.com/watch?v=p4FAReheGrw&feature=related

Ma mikor jöttem haza vonatokkal és buszokkal felváltva, figyeltem az embereket... Csak úgy szemléltem őket, ki merre kivel és miért mehet... Egyeseknél akkora csomag volt hogy ha odatette volna elém, én ki sem látszom mögüle :D
Egy lány ült velem szemben az egyik IC-n. Kiment mosdóba, és mikor jött vissza egyszer csak vki elfutott mellettem és egyenesen a nyakába ugrott... Kiderült hogy egy nagyon régi kedves bnője volt az, aki olaszországban élt, és most jött haza, és teljesen véletlenül látták meg egymást. Nem is tudták hogy ugyanazon a vonaton fognak utazni, nem hogy ugyanabban a kocsiban...
Olyan jó volt őket nézni, folyton ölelgették egymást, olyan őszintén, tudod...olyan aranyosak voltak :) Tényleg látszott rajtuk hogy ezer éve nem találkoztak, de imádják egymást, legalábbis... egykor nagyon imádhatták egymást :)
Jó látni hogy van még ilyen szeretet a világon, ritka kincs...
Úgyhogy emberkék jól becsüljétek meg amitek és akitek van. Mert jöhet bármi ami "elszakíthat" tőle, és mikor már nincs, ne akkor akarjuk szeretni...

Szép álmokat *.*