http://www.youtube.com/watch?v=s4_4abCWw-w&feature=player_embedded
Én mindig is tudtam hogy néhány kutya értelmesebb és ragaszkodóbb mint az emberek, de ami ma történt velünk...Arra tényleg nincsenek szavak...
Bizsunak( chau-chau) halva született a kiskutyája. Csak én és hugom voltunk itthon, mivel kiskorában bent nőtt fel, szabad bejárása van a lakásba. És egyszer csak bejön, szájában vmi pici sötét dologgal. Bizsu olyan kis. nagyon halk fura hangokat adott ki, mint még soha, és szinte sírtak a szemei...
Nekünk hozta be, odatette elénk a kiskutyát és nyalogatta, aztán közelebb tolta az orrával, és nézett ránk felfelé a nagy csillogó szemeivel, hogy valamit csináljunk vele, mert látta hogy nem mozog...
A szívem szakadt meg, azt hittem elkezdek zokogni...
Hogy lehet segíteni egy olyan élőlényen aki tényleg nagyon fontos neked?! Hogy mondod el neki hogy ha tehetnéd azonnal felélesztetted volna a picijét :/ És nem azért nem segtítettél mert nem szereted őt, hanem mert tehetetlen vagy, még ha szegényem azt is hiszi hogy az emberek fölötte állnak...
Azóta Bizsu bent fekszik a helyén, több órája... és meg sem mozdul :(
Kimentem, leültem mellé a földre és simogattam a pociját, úgy, mint mikor kiskorában nyugtalan volt,és nem tudott elalduni...
Annyira sajnálom, nem tudok mit írni...
Inkább kimegyek hozzá, egyébként sem szeret egyedül lenni...
Nem tetszik ez a keserű valóság ami mostanában körbevesz... Egyáltalán nem.
Hol van már a tündérmese?! Csak egy kis darabot szeretnék, legalább egy kis szellőt, amiből érezhetném hogy jobb lesz :/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése