http://www.youtube.com/watch?v=sxLoWMqIHXg
http://www.youtube.com/watch?v=IIkBVFm4GU4
http://www.youtube.com/watch?v=iLCxOszbBBA&feature=related
Reggel mikor megpillantottam a csodás tükörképemet, hát hogy is fogalmazzak... Rám tört a sikítófrász, egy enyhe fokú zokogógörccsel együtt. Gondoltam egyet, nahjó... akkor én most visszafekszem, ma nem mutatkozom a nagyvilág könyörtelenül pásztázó szempárai előtt... Aztán valahogy mégis sikerült erőt vennem magamon, de ahogy közeledtem a lifthez érzetem hogy úgy megyek mint egy ló... Kb csoda hogy nem tört össze utánam minden ablaküveg, minden ajtó, és nem omlott össze az egész koli... Ritkán van ennyire pocsék kedvem,mint ma. Sőt nem is az hogy rossz, hanem olyan semmilyen, tudod mikor legszívesebben beülnél egy ruhásszekrény közepébe, magadra zárnád az ajtót, és aludnál. végtelen időkig... Lehet miután ezt befejeztem bebújok... Ha valaki el szeretne érni, akkor talán a ruhakupac közepében megtalál.
Néha azt érzem hogy egy pár ember van az életemben, akik miatt ott hagynám a szekrényt. Akik írnak egy üzit, csak annyit hogy szeretlek... vagy hogy te liba, szedd össze magad, különben fel leszel pofozva :D mert tudják hogy velem ilyenkor máshogy nem lehet beszélni. Ők az igazi barátaim <3 Szeretlek titeket életeim (:
És most is mi van?! Itt ülök full egyedül, és full full depis számokat hallgatok. Ezzel lassan de biztosan kinyírom a maradék pozitív érzéseimet is. Azt hiszem összeszedem magam, és arra gondolok, hogy milyen boldogok az engem körülvevő emberek. Hogy létezik még szeretet, és feltétel nélküli odaadás, hogy van még olyan, aki kinyújtja a kezét, mert valóban segíteni akar, és nem csak az érdekeket látja meg másban. Ritka, de ma is bebizonyosodott hogy van. Bár lehet hogy nem épp Magyarországon, de sebaj. Utazunk egy kicsit, várunk egy kicsit, végül aztán a "cél" mindenért kárpótol. <3
Szép napot lányok, fiúk!
http://www.youtube.com/watch?v=iLCxOszbBBA&feature=related
Reggel mikor megpillantottam a csodás tükörképemet, hát hogy is fogalmazzak... Rám tört a sikítófrász, egy enyhe fokú zokogógörccsel együtt. Gondoltam egyet, nahjó... akkor én most visszafekszem, ma nem mutatkozom a nagyvilág könyörtelenül pásztázó szempárai előtt... Aztán valahogy mégis sikerült erőt vennem magamon, de ahogy közeledtem a lifthez érzetem hogy úgy megyek mint egy ló... Kb csoda hogy nem tört össze utánam minden ablaküveg, minden ajtó, és nem omlott össze az egész koli... Ritkán van ennyire pocsék kedvem,mint ma. Sőt nem is az hogy rossz, hanem olyan semmilyen, tudod mikor legszívesebben beülnél egy ruhásszekrény közepébe, magadra zárnád az ajtót, és aludnál. végtelen időkig... Lehet miután ezt befejeztem bebújok... Ha valaki el szeretne érni, akkor talán a ruhakupac közepében megtalál.
Néha azt érzem hogy egy pár ember van az életemben, akik miatt ott hagynám a szekrényt. Akik írnak egy üzit, csak annyit hogy szeretlek... vagy hogy te liba, szedd össze magad, különben fel leszel pofozva :D mert tudják hogy velem ilyenkor máshogy nem lehet beszélni. Ők az igazi barátaim <3 Szeretlek titeket életeim (:
És most is mi van?! Itt ülök full egyedül, és full full depis számokat hallgatok. Ezzel lassan de biztosan kinyírom a maradék pozitív érzéseimet is. Azt hiszem összeszedem magam, és arra gondolok, hogy milyen boldogok az engem körülvevő emberek. Hogy létezik még szeretet, és feltétel nélküli odaadás, hogy van még olyan, aki kinyújtja a kezét, mert valóban segíteni akar, és nem csak az érdekeket látja meg másban. Ritka, de ma is bebizonyosodott hogy van. Bár lehet hogy nem épp Magyarországon, de sebaj. Utazunk egy kicsit, várunk egy kicsit, végül aztán a "cél" mindenért kárpótol. <3
Szép napot lányok, fiúk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése