http://www.youtube.com/watch?v=s4_4abCWw-w&feature=player_embedded
Én mindig is tudtam hogy néhány kutya értelmesebb és ragaszkodóbb mint az emberek, de ami ma történt velünk...Arra tényleg nincsenek szavak...
Bizsunak( chau-chau) halva született a kiskutyája. Csak én és hugom voltunk itthon, mivel kiskorában bent nőtt fel, szabad bejárása van a lakásba. És egyszer csak bejön, szájában vmi pici sötét dologgal. Bizsu olyan kis. nagyon halk fura hangokat adott ki, mint még soha, és szinte sírtak a szemei...
Nekünk hozta be, odatette elénk a kiskutyát és nyalogatta, aztán közelebb tolta az orrával, és nézett ránk felfelé a nagy csillogó szemeivel, hogy valamit csináljunk vele, mert látta hogy nem mozog...
A szívem szakadt meg, azt hittem elkezdek zokogni...
Hogy lehet segíteni egy olyan élőlényen aki tényleg nagyon fontos neked?! Hogy mondod el neki hogy ha tehetnéd azonnal felélesztetted volna a picijét :/ És nem azért nem segtítettél mert nem szereted őt, hanem mert tehetetlen vagy, még ha szegényem azt is hiszi hogy az emberek fölötte állnak...
Azóta Bizsu bent fekszik a helyén, több órája... és meg sem mozdul :(
Kimentem, leültem mellé a földre és simogattam a pociját, úgy, mint mikor kiskorában nyugtalan volt,és nem tudott elalduni...
Annyira sajnálom, nem tudok mit írni...
Inkább kimegyek hozzá, egyébként sem szeret egyedül lenni...
Nem tetszik ez a keserű valóság ami mostanában körbevesz... Egyáltalán nem.
Hol van már a tündérmese?! Csak egy kis darabot szeretnék, legalább egy kis szellőt, amiből érezhetném hogy jobb lesz :/
2011. június 29., szerda
2011. június 28., kedd
Most nagyon megtisztulok *.*
Mivel évek óta úgy be tud görcsölni a hasam, hogy olyankor nem csak a mozgás, de még az egyszerű levegő vétel is nehezemre esik, úgy döntöttem csinálok egy spontán tisztítókúrát. Most végre van arra időm, hogy foglalkozzak magammal ilyen téren is. Tegnap voltam egy "gyógyboltban" és kapva az alkalmon vettem ilyen speckós teát. Napi négyszer kellene inni. És azt mondta csajszika aki készségesen ajánlgatta ezt a "fííínomságot", hogy ha már ennyire belekezdek ebbe, nos akkor már ne is egyek semmit 3 napig.
Léböjtöljek.
Hát sájsze. ( aki ismer az tudja hogy én nem napi 5ször eszem kicsit, hanem 15ször rengeteget, szóval léböjt = harakiri)
Mikor kibontottam kis fehér tasakban rejlő varázsnövényeket, úgy éreztem magam mint vmi boszorkány :D Brutálisan tömény szaga van a cuccnak, már attól tisztultam hogy bekerült a légutamba :D:D:D
Megnéztem mégis mit akarok beletunkolni a kis szervezetembe. Hát ö. Hirtlen néztem ám nagyokat, nem hogy eszembe nem jutna ilyeneket meginni/megenni, de azt sem tudtam hogy léteznek ilyen nevű növények :D XD
Így a szagukon már nem is csodálkozom...
Áhh brrrrrrrrrrrrrrrr... :S:S:S
Megkóstoltam. Oké. Végülis kinyírtam az ízlelőbimbóimat. A hideg 4szer futott végig a hátamon. Hát ez katasztrófa. Ha éreztél már keserűt akkor az mézédes ehhez képest :D :S
Azt hiszem érdekesen izgalmas 3 napnak nézek elébe. Hát minden elismerésem annak aki ezt naponta 4szer képes magába önteni.
Lehet be kéne szereznem egy birbongot...
Ha nem jelentkeznék újabb poszttal, akkor a "gyógyfüveknek", és a nagy önmegtisztótókúrámnak köszönhetően kihaltam.
Pusszanat (:
Léböjtöljek.
Hát sájsze. ( aki ismer az tudja hogy én nem napi 5ször eszem kicsit, hanem 15ször rengeteget, szóval léböjt = harakiri)
Mikor kibontottam kis fehér tasakban rejlő varázsnövényeket, úgy éreztem magam mint vmi boszorkány :D Brutálisan tömény szaga van a cuccnak, már attól tisztultam hogy bekerült a légutamba :D:D:D
Megnéztem mégis mit akarok beletunkolni a kis szervezetembe. Hát ö. Hirtlen néztem ám nagyokat, nem hogy eszembe nem jutna ilyeneket meginni/megenni, de azt sem tudtam hogy léteznek ilyen nevű növények :D XD
Így a szagukon már nem is csodálkozom...
Áhh brrrrrrrrrrrrrrrr... :S:S:S
Megkóstoltam. Oké. Végülis kinyírtam az ízlelőbimbóimat. A hideg 4szer futott végig a hátamon. Hát ez katasztrófa. Ha éreztél már keserűt akkor az mézédes ehhez képest :D :S
Azt hiszem érdekesen izgalmas 3 napnak nézek elébe. Hát minden elismerésem annak aki ezt naponta 4szer képes magába önteni.
Lehet be kéne szereznem egy birbongot...
Ha nem jelentkeznék újabb poszttal, akkor a "gyógyfüveknek", és a nagy önmegtisztótókúrámnak köszönhetően kihaltam.
Pusszanat (:
2011. június 24., péntek
"Nagy utazás"
Azt hiszem depressziós a lelkem.
De nem úgy. Máshogy. Olyan furán. Olyan megfogalmazhatatlanul. Nem igazán tudja megemészteni a körülöttem lezajló dolgokat. Pedig én akartam.
És az álmaim miatt csinálom.
Nem kesereghetek, nem lehetek szomorú, nem fájhat.
Valamit valamiért.
És úgy hiszem van ez a valami, amit lecserélek egy sokkal jobbra.
Csak hát ugye...ami eddig volt, annak is volt egy nagyon kedves része.
És ezt a kedves részt nagyon nem szerettem volna soha elveszíteni.
Igaz minden rajtunk múlik. És a legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után.
Az én szívemben hagytak eleget. Ez talán egy életre kitart.
Végül is, mind1 is. Így is úgy is egyszer lesz egy saját szalonom, még ha a világ másik végén is, ők lesznek a törzsvendégek. Akiket mindig csokival és pezsgővel fogok várni. Mert megérdemlik <3
http://www.youtube.com/watch?v=p4FAReheGrw&feature=related
Ma mikor jöttem haza vonatokkal és buszokkal felváltva, figyeltem az embereket... Csak úgy szemléltem őket, ki merre kivel és miért mehet... Egyeseknél akkora csomag volt hogy ha odatette volna elém, én ki sem látszom mögüle :D
Egy lány ült velem szemben az egyik IC-n. Kiment mosdóba, és mikor jött vissza egyszer csak vki elfutott mellettem és egyenesen a nyakába ugrott... Kiderült hogy egy nagyon régi kedves bnője volt az, aki olaszországban élt, és most jött haza, és teljesen véletlenül látták meg egymást. Nem is tudták hogy ugyanazon a vonaton fognak utazni, nem hogy ugyanabban a kocsiban...
Olyan jó volt őket nézni, folyton ölelgették egymást, olyan őszintén, tudod...olyan aranyosak voltak :) Tényleg látszott rajtuk hogy ezer éve nem találkoztak, de imádják egymást, legalábbis... egykor nagyon imádhatták egymást :)
Jó látni hogy van még ilyen szeretet a világon, ritka kincs...
Úgyhogy emberkék jól becsüljétek meg amitek és akitek van. Mert jöhet bármi ami "elszakíthat" tőle, és mikor már nincs, ne akkor akarjuk szeretni...
Szép álmokat *.*
De nem úgy. Máshogy. Olyan furán. Olyan megfogalmazhatatlanul. Nem igazán tudja megemészteni a körülöttem lezajló dolgokat. Pedig én akartam.
És az álmaim miatt csinálom.
Nem kesereghetek, nem lehetek szomorú, nem fájhat.
Valamit valamiért.
És úgy hiszem van ez a valami, amit lecserélek egy sokkal jobbra.
Csak hát ugye...ami eddig volt, annak is volt egy nagyon kedves része.
És ezt a kedves részt nagyon nem szerettem volna soha elveszíteni.
Igaz minden rajtunk múlik. És a legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után.
Az én szívemben hagytak eleget. Ez talán egy életre kitart.
Végül is, mind1 is. Így is úgy is egyszer lesz egy saját szalonom, még ha a világ másik végén is, ők lesznek a törzsvendégek. Akiket mindig csokival és pezsgővel fogok várni. Mert megérdemlik <3
http://www.youtube.com/watch?v=p4FAReheGrw&feature=related
Ma mikor jöttem haza vonatokkal és buszokkal felváltva, figyeltem az embereket... Csak úgy szemléltem őket, ki merre kivel és miért mehet... Egyeseknél akkora csomag volt hogy ha odatette volna elém, én ki sem látszom mögüle :D
Egy lány ült velem szemben az egyik IC-n. Kiment mosdóba, és mikor jött vissza egyszer csak vki elfutott mellettem és egyenesen a nyakába ugrott... Kiderült hogy egy nagyon régi kedves bnője volt az, aki olaszországban élt, és most jött haza, és teljesen véletlenül látták meg egymást. Nem is tudták hogy ugyanazon a vonaton fognak utazni, nem hogy ugyanabban a kocsiban...
Olyan jó volt őket nézni, folyton ölelgették egymást, olyan őszintén, tudod...olyan aranyosak voltak :) Tényleg látszott rajtuk hogy ezer éve nem találkoztak, de imádják egymást, legalábbis... egykor nagyon imádhatták egymást :)
Jó látni hogy van még ilyen szeretet a világon, ritka kincs...
Úgyhogy emberkék jól becsüljétek meg amitek és akitek van. Mert jöhet bármi ami "elszakíthat" tőle, és mikor már nincs, ne akkor akarjuk szeretni...
Szép álmokat *.*
2011. június 23., csütörtök
Egy szobányi emlék
Esik az eső.
Sír az ég is...
Az utolsó éjszaka együtt. Leírni is rossz, kirázott a hideg.
Most van az, amikor nem tudom hogy mondjam el...
Pedig nagyon akarom.
Ki szeretném magamból írni az érzéseket és az emlékeket.
De képtelenség. Ezeket nem lehet. Át akarom adni, azt akarom hogy te is érezd milyen az, amikor valami megváltozik.
Mikor valami úgy változik meg hogy igazából észre sem veszed.
Pedig ott történik előtted...Mi több. Veled.
És a legfájdalmasabb, hogy ez a változás valaminek a végét jelenti.
És mégsem érzékeled, csak arra eszmélsz fel hogy már NINCS.
Hogy egyik pillanatban még a jelened, másikban pedig már csak a múlt kedves emléke az a kis szoba, a 12 m2, a narancs falak, a pici szekrények, amikbe 3 éven keresztül egy élet volt bezsúfolva; és a lányok....
http://www.youtube.com/watch?v=i0mQuqI858s&feature=player_embedded#at=177 :/ <3
A lányok. Róluk nem is tudom mit, és hogy.... tényleg nem tudom hogyan írjam le, mennyire fognak hiányozni...
Pedig még itt vannak mellettem, de épp ez az ami hiányozni fog. Hogy csend van. És mégsem vagyok egyedül.
Hogy minden apró kis rezdülését ismerjük egymásnak. Tudjuk hogy mivel lehet a másiknak igazán örömet okozni, és akár egyetlen szóval egy életre megbántani.
Félelmetes mikor ennyire ismersz már valakit, és még akkor is igényled a társaságát mikor rossz passzban van, mikor az egész világot utálja, mikor téged is ki tudna nyírni egyetlen mozdulattal, de nem teszi.
Mert történhet bármi, Barátnők vagytok. Megosztjátok egymással minden egyes perceteket.
Élettársak.
Felejthetetlen pillanatok, napok és éjszakák.
Együtt sírtunk, nevettünk, együtt utáltuk "a szemét pasikat", virrasztottunk vizsgák előtt, majd "nekünk már úgyis mind1 alapon lementünk bulizni", ünnepeltünk, megleptünk, meglepődtünk, megilyedtünk, megszoktuk, megálmodtuk, megcsináltuk... Segítettünk egymásnak, kérni sem kellett.
Imádom őket. Már most hiányoznak...
Legördült egy könnycsepp :/
Ebben 3 év minden emléke benne volt....
"Voltak órák, amikor úgy tűnt mintha várna, valamire várna minden perc.
Ahogyan a tél is várta, de talán pont mi vártuk azt,
A balzsamos tavaszt, egy fuvallatot mára.
És voltak esték, amik a végtelent keresték, színevesztett pokrócokon álmainkat lesték.
De végül szerteszálltak, végleg tovább álltak, csak néhány fosztott emlék, amit itt hagytak a mára."
Sír az ég is...
Az utolsó éjszaka együtt. Leírni is rossz, kirázott a hideg.
Most van az, amikor nem tudom hogy mondjam el...
Pedig nagyon akarom.
Ki szeretném magamból írni az érzéseket és az emlékeket.
De képtelenség. Ezeket nem lehet. Át akarom adni, azt akarom hogy te is érezd milyen az, amikor valami megváltozik.
Mikor valami úgy változik meg hogy igazából észre sem veszed.
Pedig ott történik előtted...Mi több. Veled.
És a legfájdalmasabb, hogy ez a változás valaminek a végét jelenti.
És mégsem érzékeled, csak arra eszmélsz fel hogy már NINCS.
Hogy egyik pillanatban még a jelened, másikban pedig már csak a múlt kedves emléke az a kis szoba, a 12 m2, a narancs falak, a pici szekrények, amikbe 3 éven keresztül egy élet volt bezsúfolva; és a lányok....
http://www.youtube.com/watch?v=i0mQuqI858s&feature=player_embedded#at=177 :/ <3
A lányok. Róluk nem is tudom mit, és hogy.... tényleg nem tudom hogyan írjam le, mennyire fognak hiányozni...
Pedig még itt vannak mellettem, de épp ez az ami hiányozni fog. Hogy csend van. És mégsem vagyok egyedül.
Hogy minden apró kis rezdülését ismerjük egymásnak. Tudjuk hogy mivel lehet a másiknak igazán örömet okozni, és akár egyetlen szóval egy életre megbántani.
Félelmetes mikor ennyire ismersz már valakit, és még akkor is igényled a társaságát mikor rossz passzban van, mikor az egész világot utálja, mikor téged is ki tudna nyírni egyetlen mozdulattal, de nem teszi.
Mert történhet bármi, Barátnők vagytok. Megosztjátok egymással minden egyes perceteket.
Élettársak.
Felejthetetlen pillanatok, napok és éjszakák.
Együtt sírtunk, nevettünk, együtt utáltuk "a szemét pasikat", virrasztottunk vizsgák előtt, majd "nekünk már úgyis mind1 alapon lementünk bulizni", ünnepeltünk, megleptünk, meglepődtünk, megilyedtünk, megszoktuk, megálmodtuk, megcsináltuk... Segítettünk egymásnak, kérni sem kellett.
Imádom őket. Már most hiányoznak...
Legördült egy könnycsepp :/
Ebben 3 év minden emléke benne volt....
"Voltak órák, amikor úgy tűnt mintha várna, valamire várna minden perc.
Ahogyan a tél is várta, de talán pont mi vártuk azt,
A balzsamos tavaszt, egy fuvallatot mára.
És voltak esték, amik a végtelent keresték, színevesztett pokrócokon álmainkat lesték.
De végül szerteszálltak, végleg tovább álltak, csak néhány fosztott emlék, amit itt hagytak a mára."
2011. június 21., kedd
Felkeltünk. Felöltöztünk. Elindultunk. Nyáriasan. Napsütésben.
Gyalogoltunk. Buszoztunk. Megkapta Az órát (:
Ebédeltünk egy kedves kis helyen, majd sütiztünk egy másikban. "Szülinapoztunk" az élettársakkal. És közben megvitattuk a világ nagy dolgait.
Kéne már egy gyerek valamelyikünknek. Vagy legalább lenne már egy esküvője vkinek. Lagzit akarunk. És családot. És szerelmet. És babázni. Persze senki sem a sajátjával, csak úgy... néha meglátogatni a bnő picijét...:D Elkényezteteni, venni neki pici édes királylányos vagy királyfis miniruhákat :D
Figyeltük az embereket egy narancslé társaságában. Szikrázó napsütésben minden olyan más.
Hunyorítasz, és mosolyogsz... Még arra is akit máskor észre sem veszel... Sétálsz a családdal, a barátokkal, a "pároddal". Esztek egy fincsi olasz fagyit. Nyami, nincs is annál jobb. Eperöntettel, édestölcsérben 8)
Egy szabadnap mindenkinek jár. Mert KELL.
Legszívesebben most lemennék a partra, kifeküdni a víz mellé. Hallgatni vmi kellemes kis zenét. És nem csinálnék semmit. De tényleg semmit.
Aztán persze a lelkiismeret furdalás felhajtana 10 percen belül... :D:D
Holnap szóbeli vizsga, csudijólesz. Alig várom. *.*
Azt hiszem ha más nem, elmesélem a tanárbácsinak, hogy mennyi kisbabát láttunk, hogy milyen édes volt a kislány hajában a rózsaszín kiscsat, ami harmonizált a virágos rucijával :D
Hihetetlen hogy az ember milyen dolgokat megjegyez, miket megfigyel, viszont mikor a tanulásról van szó, én pl olyan leszek mint egy amnéziás, akinek a rövid távú memóriája is hiányzik, hiába akarom, és akarja a tankönyv megtanítani a dolgokat, az agyam TILTAKOZIK, mint mikor a szervezetbe beültetnek egy új szervet, és idegen dologként érzékeli, és kilökődik,pontosan ilyen érzés. Be kéne fogadnom, de úgy érzi hogy az nem ide tartozik, nehogymár... :D:D:D
Szóval nyáron a tanulás az felér egy halálbüntetéssel, nyáron az embernek ne kelljen tanulni, se dolgozni... Nyáron had érezze jól mindenki magát... :$
Egyszer világ uralomra török és júniustól augusztus végéig nem engedem hogy az emberek nyaraláson kívül mást csináljanak. Kényszeríteni fogok mindenkit a semmittevés édes ízére. De komolyan.:D:D
Tudom hogy nem vagyok normális...
De néha kellenek álmok, még akkor is ha teljességgel lehetetlen a megvalósításuk... :$
Szép napot (:
Gyalogoltunk. Buszoztunk. Megkapta Az órát (:
Ebédeltünk egy kedves kis helyen, majd sütiztünk egy másikban. "Szülinapoztunk" az élettársakkal. És közben megvitattuk a világ nagy dolgait.
Kéne már egy gyerek valamelyikünknek. Vagy legalább lenne már egy esküvője vkinek. Lagzit akarunk. És családot. És szerelmet. És babázni. Persze senki sem a sajátjával, csak úgy... néha meglátogatni a bnő picijét...:D Elkényezteteni, venni neki pici édes királylányos vagy királyfis miniruhákat :D
Figyeltük az embereket egy narancslé társaságában. Szikrázó napsütésben minden olyan más.
Hunyorítasz, és mosolyogsz... Még arra is akit máskor észre sem veszel... Sétálsz a családdal, a barátokkal, a "pároddal". Esztek egy fincsi olasz fagyit. Nyami, nincs is annál jobb. Eperöntettel, édestölcsérben 8)
Egy szabadnap mindenkinek jár. Mert KELL.
Legszívesebben most lemennék a partra, kifeküdni a víz mellé. Hallgatni vmi kellemes kis zenét. És nem csinálnék semmit. De tényleg semmit.
Aztán persze a lelkiismeret furdalás felhajtana 10 percen belül... :D:D
Holnap szóbeli vizsga, csudijólesz. Alig várom. *.*
Azt hiszem ha más nem, elmesélem a tanárbácsinak, hogy mennyi kisbabát láttunk, hogy milyen édes volt a kislány hajában a rózsaszín kiscsat, ami harmonizált a virágos rucijával :D
Hihetetlen hogy az ember milyen dolgokat megjegyez, miket megfigyel, viszont mikor a tanulásról van szó, én pl olyan leszek mint egy amnéziás, akinek a rövid távú memóriája is hiányzik, hiába akarom, és akarja a tankönyv megtanítani a dolgokat, az agyam TILTAKOZIK, mint mikor a szervezetbe beültetnek egy új szervet, és idegen dologként érzékeli, és kilökődik,pontosan ilyen érzés. Be kéne fogadnom, de úgy érzi hogy az nem ide tartozik, nehogymár... :D:D:D
Szóval nyáron a tanulás az felér egy halálbüntetéssel, nyáron az embernek ne kelljen tanulni, se dolgozni... Nyáron had érezze jól mindenki magát... :$
Egyszer világ uralomra török és júniustól augusztus végéig nem engedem hogy az emberek nyaraláson kívül mást csináljanak. Kényszeríteni fogok mindenkit a semmittevés édes ízére. De komolyan.:D:D
Tudom hogy nem vagyok normális...
De néha kellenek álmok, még akkor is ha teljességgel lehetetlen a megvalósításuk... :$
Szép napot (:
2011. június 20., hétfő
Hétköznapok
Mostanában egyre kevesebb kedvvel és lelkesedéssel indulok el dolgozni, és úgy egyébként mindenhová...
Talán mert egyre hülyébb dolgokra kérnek meg, hogy csináld ezt, meg csináld azt, mindegy hogy nem értesz hozzá, mindegy hogy kanyarban nem ilyen munkakörbe vettünk fel, csináld. Mert te vagy a kis szerencsétlen egyetemista, és neked úgyis mind1.
Terhelhető vagy, hisz nincs semmi dolgod munka után, csak hajnalig tanulni. Majd miután levizsgáztál újra bejönni hűn szeretett munkahelyedre.
Sőt már nem csak a munka terén, de úgy érzem lassan mindenről elmondhatom hogy kevésbé érdekel, mint régen. Felébredek, kinyitom a szemem, és inkább fognám, álomba kényszeríteném magam. Akár hónapokra. Miért nem lehet ilyet?!
Bár akkor Magyarország tuti biztos megszünne létezni, amennyi stresszes és depresszoiós ember él itt, mindenki inkább álmodna...
Igaz, érthető. Ez a dolgozom éjjel nappal kinyír mindenkit, tudod mint vmi megszállott sztahanovista.... persze a kávé meg az energiaital életben tart egy darabig. De csak egy darabig. "Sajnos" a koffein nem minden... Mindenkinek feladja a szervezete előbb utóbb. Nem vagyunk mi szuperhősök, sem robotok. A mi korosztályunk 60 éves korában már sehol sem lesz. Szagolhatjuk alulról az ibolyát...
Siralmas hogy abból áll az életünk hogy megállás nélkül dolgozunk. Sajnos a munkahelyemen látom, hogy aki kicsit is magasabb és felelősségteljesebb beosztásban van, azt mondhatni hogy a családja nem is látja otthon.
Felnevelni így egy gyereket, megtartani így egy feleséget, vagy ápolni egy igazi kapcsolatot nem lehet...
Szoktam figyelni hogy az egyik kollegám lassan pl beköltözik az irodába. Sztem ha lenne ott mondjuk vmilyen ülőgarnitúra, vagy kicsit nagyobb asztal, hát 160 %, hogy ott aludna -.- :D
Bár ő esküszöm élvezi azt, amit ott bent művelhet... Hihetetlen. Én már attól is sokkot kapok mikor őt figyelem, ahogy futkározik mint vmi mérgezett egér :D
A másik hogy elkeserítő mennyire ostoba emberek élnek ezen a bolygón...
Hiába mondod el hogy mi van, nem érti meg... Aztán elmondod máshogy, akkor sem jut el a tudatáig, mert az alkohol meg a ki tudja milyen szerek már elpusztították az agya azon felét, ami az adatfeldogozásért felelős XD Hiába akarod normálisan a tudtára adni valakinek hogy mi a véleményed, a másik felkapja a vizet, ordít, káromkodik, butaságokat mond, mert rosszul értelmezi a dolgokat, mert talán nem is akarja jól értelmezni a dolgokat...elveszti a maradék eszét is... aztán lehúz a saját szintjére. ez egy félelmetes képesség. inkább meneküljetek ha ilyennel találkoztok, mert vámpír képességeivel leszipolyozza a maradék hidegvéredet is. :D:D:D
Csak óvatosan emberek, szűrjétek a vámpírokat :D :*
Talán mert egyre hülyébb dolgokra kérnek meg, hogy csináld ezt, meg csináld azt, mindegy hogy nem értesz hozzá, mindegy hogy kanyarban nem ilyen munkakörbe vettünk fel, csináld. Mert te vagy a kis szerencsétlen egyetemista, és neked úgyis mind1.
Terhelhető vagy, hisz nincs semmi dolgod munka után, csak hajnalig tanulni. Majd miután levizsgáztál újra bejönni hűn szeretett munkahelyedre.
Sőt már nem csak a munka terén, de úgy érzem lassan mindenről elmondhatom hogy kevésbé érdekel, mint régen. Felébredek, kinyitom a szemem, és inkább fognám, álomba kényszeríteném magam. Akár hónapokra. Miért nem lehet ilyet?!
Bár akkor Magyarország tuti biztos megszünne létezni, amennyi stresszes és depresszoiós ember él itt, mindenki inkább álmodna...
Igaz, érthető. Ez a dolgozom éjjel nappal kinyír mindenkit, tudod mint vmi megszállott sztahanovista.... persze a kávé meg az energiaital életben tart egy darabig. De csak egy darabig. "Sajnos" a koffein nem minden... Mindenkinek feladja a szervezete előbb utóbb. Nem vagyunk mi szuperhősök, sem robotok. A mi korosztályunk 60 éves korában már sehol sem lesz. Szagolhatjuk alulról az ibolyát...
Siralmas hogy abból áll az életünk hogy megállás nélkül dolgozunk. Sajnos a munkahelyemen látom, hogy aki kicsit is magasabb és felelősségteljesebb beosztásban van, azt mondhatni hogy a családja nem is látja otthon.
Felnevelni így egy gyereket, megtartani így egy feleséget, vagy ápolni egy igazi kapcsolatot nem lehet...
Szoktam figyelni hogy az egyik kollegám lassan pl beköltözik az irodába. Sztem ha lenne ott mondjuk vmilyen ülőgarnitúra, vagy kicsit nagyobb asztal, hát 160 %, hogy ott aludna -.- :D
Bár ő esküszöm élvezi azt, amit ott bent művelhet... Hihetetlen. Én már attól is sokkot kapok mikor őt figyelem, ahogy futkározik mint vmi mérgezett egér :D
A másik hogy elkeserítő mennyire ostoba emberek élnek ezen a bolygón...
Hiába mondod el hogy mi van, nem érti meg... Aztán elmondod máshogy, akkor sem jut el a tudatáig, mert az alkohol meg a ki tudja milyen szerek már elpusztították az agya azon felét, ami az adatfeldogozásért felelős XD Hiába akarod normálisan a tudtára adni valakinek hogy mi a véleményed, a másik felkapja a vizet, ordít, káromkodik, butaságokat mond, mert rosszul értelmezi a dolgokat, mert talán nem is akarja jól értelmezni a dolgokat...elveszti a maradék eszét is... aztán lehúz a saját szintjére. ez egy félelmetes képesség. inkább meneküljetek ha ilyennel találkoztok, mert vámpír képességeivel leszipolyozza a maradék hidegvéredet is. :D:D:D
2011. június 19., vasárnap
Rózsák
Hangulat: http://www.youtube.com/watch?v=BUC2oxiKZ54&feature=player_embedded#at=149
Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is.
“Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”
Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is.
Mert ő az én rózsám..... <3
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”
Én nagyon szeretek beszélni, és mondani a magamét. De tudom mikor kell hallgatni, tudom mikor jobb ha hallgatok, tudom mikor van az, hogy nem szabad szólni, mert egyetlen hang is megzavarná a pillanatot.
Tudom hogy néha egyetlen ölelés fontosabb, és mélyebb érzéseket ad át, mint ezer szó...
Tudom hogy van körülöttem pár olyan ember, akihez nem kell szólnom. A ki nem mondott szavaimat is meghallják, érzik, hogy mit suttogok belül.
Ők a rózsáim. És ha bizonyos értelemben vett társam nincs is, vannak a rózsák. Akik lehet hogy többet érnek, mint bármilyen férfi-nő kapcsolat.... <3
2011. június 17., péntek
"Királylányos mese"
Hangulat: http://www.youtube.com/watch?v=w4ThW_fdt2I&feature=related <3
„Mind emlékszünk a gyermekkori esti mesékre.
A cipő Hamupipőkére illik, a békából királyfi lesz,
Csipkerózsika felébred egy csóktól.
Egyszer volt, hol nem volt és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Tündérmesék. Amolyan álmok.
Csak az a baj, hogy a tündérmesék nem válnak valóra.
Az élet nem egy mese, és a boldog befejezések sem gyakoriak benne.
Az életben a fiatal királynő zsarnokká válik és csatába állítja alattvalóit.
Ezért kellenek nekünk filmek.
Hogy emlékeztessenek minket arra, hogy mindennek ellenére
a szerelem elő tud bukkanni még a legvalószínűtlenebb helyeken is.
És néha még a mesék is valóra válhatnak.”
„Mind emlékszünk a gyermekkori esti mesékre.
A cipő Hamupipőkére illik, a békából királyfi lesz,
Csipkerózsika felébred egy csóktól.
Egyszer volt, hol nem volt és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Tündérmesék. Amolyan álmok.
Csak az a baj, hogy a tündérmesék nem válnak valóra.
Az élet nem egy mese, és a boldog befejezések sem gyakoriak benne.
Az életben a fiatal királynő zsarnokká válik és csatába állítja alattvalóit.
Ezért kellenek nekünk filmek.
Hogy emlékeztessenek minket arra, hogy mindennek ellenére
a szerelem elő tud bukkanni még a legvalószínűtlenebb helyeken is.
És néha még a mesék is valóra válhatnak.”
2011. június 15., szerda
Apró örömök
Aki ismer engem személyesen is, az tudja rólam, hogy "hajbuzi" vagyok :D:D:D
Megszállottan keresem, kutatom, figyelem, vágom, és alakítgatom a tökéletes hajkoronákat.... :D
14 éves koromig az enyém is gyönyörű VOLT, most persze siratom azt,amit akkor már ki nem állhattam. Bele vagyok szeretve a stílusos frizukba. Nem minden a hosszú haj, mert tényleg nem. És van akinek nem is áll jól, csak a rövid, elegáns vagy épp a kócosan csajos.
De az én lelkem már több éve a hosszú hajért sír :D
És mióta van, hát hogy is mondjam...
Ez számomra olyan dolog, mint mikor egy motoros megveszi az első motorját. Kedves hugimon én személyesen is láthattam az extázist :D:D Más annyit mond rá hogy, hmmm szép, tényleg, vagy jól megy... vagy, amennyit a kedves barátnőim is értenek hozzá: aztaaa de jó piros színe van :D
Vagy mikor egy lány vesz egy magassarkút. Persze el vagy tőle ájulva. Képes lennél akár abban is aludni... :D Nekem is van pár ilyenem, amibe bele vagyok bolondulva, és még akkor is azt látják rajtam az emberek, mikor vérzik, mikor már nincs a fél lábamon bőr, mikor már 3 órája nem érzem a lábujjaim... Mert gyönyörű. És mert abban "igazi nőnek" érzem magam (: Persze ezt más nem így látja, megdícséri hogy milyen csinos, hogy milyen jól mutat a lábamon, de az érzés, amit a "cipellő ad", az csak az enyém... <3
És ilyen volt a hajam is, igaz most ideiglenesen nem volt hosszú, mert pénztárcámban románia állt elő, és megszorításokat kellett alkalmaznom :D:D
De végre valahára visszakaptam a hosszú fekete tincseimet, és észrevettem magamon hogy úgy mentem az utcán mint akin vmi tuningműtétet hajtottak végre :D:D
Jelentem fantasztikusan jól érzem ma magam, és mondhatja bárki hogy milyen "műmaca" az a lány, nem érdekel. Próbálják ki mit tesz az, ha teljesül az ember több éves vágya, aminek még látszata is van 8) Én szerelmes vagyok a hajba, és végre jól érzem magam a bőrömben 8) <3
Köszönöm "matrixos csajszik" :D
Azt hiszem ennek örömére megyünk, és jól belevetjük magunkat a győri éjszakába :D
Sok puszi és nagy ölelés Nektek, kedves kis olvasóim :* , és csináljátok azt, ami titeket boldoggá tesz, ne másnak akarjatok megfelelni... Fölösleges. Egyszer élünk, legalábbis egyre emlékszünk... :D:D
Megszállottan keresem, kutatom, figyelem, vágom, és alakítgatom a tökéletes hajkoronákat.... :D
14 éves koromig az enyém is gyönyörű VOLT, most persze siratom azt,amit akkor már ki nem állhattam. Bele vagyok szeretve a stílusos frizukba. Nem minden a hosszú haj, mert tényleg nem. És van akinek nem is áll jól, csak a rövid, elegáns vagy épp a kócosan csajos.
De az én lelkem már több éve a hosszú hajért sír :D
És mióta van, hát hogy is mondjam...
Ez számomra olyan dolog, mint mikor egy motoros megveszi az első motorját. Kedves hugimon én személyesen is láthattam az extázist :D:D Más annyit mond rá hogy, hmmm szép, tényleg, vagy jól megy... vagy, amennyit a kedves barátnőim is értenek hozzá: aztaaa de jó piros színe van :D
Vagy mikor egy lány vesz egy magassarkút. Persze el vagy tőle ájulva. Képes lennél akár abban is aludni... :D Nekem is van pár ilyenem, amibe bele vagyok bolondulva, és még akkor is azt látják rajtam az emberek, mikor vérzik, mikor már nincs a fél lábamon bőr, mikor már 3 órája nem érzem a lábujjaim... Mert gyönyörű. És mert abban "igazi nőnek" érzem magam (: Persze ezt más nem így látja, megdícséri hogy milyen csinos, hogy milyen jól mutat a lábamon, de az érzés, amit a "cipellő ad", az csak az enyém... <3
És ilyen volt a hajam is, igaz most ideiglenesen nem volt hosszú, mert pénztárcámban románia állt elő, és megszorításokat kellett alkalmaznom :D:D
De végre valahára visszakaptam a hosszú fekete tincseimet, és észrevettem magamon hogy úgy mentem az utcán mint akin vmi tuningműtétet hajtottak végre :D:D
Jelentem fantasztikusan jól érzem ma magam, és mondhatja bárki hogy milyen "műmaca" az a lány, nem érdekel. Próbálják ki mit tesz az, ha teljesül az ember több éves vágya, aminek még látszata is van 8) Én szerelmes vagyok a hajba, és végre jól érzem magam a bőrömben 8) <3
Köszönöm "matrixos csajszik" :D
Azt hiszem ennek örömére megyünk, és jól belevetjük magunkat a győri éjszakába :D
Sok puszi és nagy ölelés Nektek, kedves kis olvasóim :* , és csináljátok azt, ami titeket boldoggá tesz, ne másnak akarjatok megfelelni... Fölösleges. Egyszer élünk, legalábbis egyre emlékszünk... :D:D
2011. június 11., szombat
Kapcsolatok
Mennyire érdekes, hogy akármerre járhat, és akármit csinálhat éppen az ember a világban, biztos hogy minden a kapcsolatokról fog szólni. Mi, hogyan, mivel és kivel áll összeköttetésben. És ha jobban megnézzük... milyen érzelmeket vált ki az emberekből egyes kapcsolatok létrejötte, vagy épp ellentettje...
Mennyire felkavaró tud lenni az ember életében egy apró kis pillanat ?!
Felkavaró. Igen, nem is kicsit. Hányszor volt már veled is az, hogy megláttál az utcán valakit, vagy épp a buszon, esetleg egy előadásra jártatok az egyetemen... vagy munkahelyedre belépve összefutottál "vele",és azt mondtad hogy AAAHHH. Ő!!! Nekem őt meg kell ismernem! Aztán mikor újra belebotlottál, mert a sors úgy alakította hoyg valamiért, valahol később szóba elegyedtetek egymással... És csak nézted hogy ÚRISTEN, ez Ő, akit meg akartam ismerni... :D:D És ott áll előtted, melletted, Veled beszélget... És úgy érzed hogy neked KELL. Most már másra nincs is szükséged.
Vagy van a másik eset, mikor egy "chat ablakba" szeretünk bele... Akivel nap mint nap órákon keresztül képesek vagyunk csevegni. Fontosabbnál fontosabb világmegváltó dolgokról :D:D:D És KELL. És azt érzed hoyg ha nincs meg a napi adagod akkor biztosan megőrülsz, meghalsz, megtébolyodsz. Függő leszel. Igen. Mondhatni hogy egy ismeretlen ismerős tartja a kezeiben a legmélyebb érzéseidet.
És van mikor azt mondod hogy nekem már mind1 hol. Akár a világűrbe is kilőhetnének, én ott is találok magamnak néhány űrlényt, mert mondhatni hogy már igényled azt, hogy függő legyél. Hogy valaki a mindennapok unalmas perceiben néha egy megváltó szempillantással, egy szóval, egy üzenettel hatást gyakoroljon rád. És megváltoztassa további életed....
Mennyire felkavaró tud lenni az ember életében egy apró kis pillanat ?!
Felkavaró. Igen, nem is kicsit. Hányszor volt már veled is az, hogy megláttál az utcán valakit, vagy épp a buszon, esetleg egy előadásra jártatok az egyetemen... vagy munkahelyedre belépve összefutottál "vele",és azt mondtad hogy AAAHHH. Ő!!! Nekem őt meg kell ismernem! Aztán mikor újra belebotlottál, mert a sors úgy alakította hoyg valamiért, valahol később szóba elegyedtetek egymással... És csak nézted hogy ÚRISTEN, ez Ő, akit meg akartam ismerni... :D:D És ott áll előtted, melletted, Veled beszélget... És úgy érzed hogy neked KELL. Most már másra nincs is szükséged.
Vagy van a másik eset, mikor egy "chat ablakba" szeretünk bele... Akivel nap mint nap órákon keresztül képesek vagyunk csevegni. Fontosabbnál fontosabb világmegváltó dolgokról :D:D:D És KELL. És azt érzed hoyg ha nincs meg a napi adagod akkor biztosan megőrülsz, meghalsz, megtébolyodsz. Függő leszel. Igen. Mondhatni hogy egy ismeretlen ismerős tartja a kezeiben a legmélyebb érzéseidet.
És van mikor azt mondod hogy nekem már mind1 hol. Akár a világűrbe is kilőhetnének, én ott is találok magamnak néhány űrlényt, mert mondhatni hogy már igényled azt, hogy függő legyél. Hogy valaki a mindennapok unalmas perceiben néha egy megváltó szempillantással, egy szóval, egy üzenettel hatást gyakoroljon rád. És megváltoztassa további életed....
2011. június 10., péntek
"Mutass utat"
Keresem életem mutatóujját...(:Ma egy olyan régi ismerősömmel utaztam a vonaton, tényleg abszolut véletlenül, aki már több évvel ezelőtt megtalálta. És olyan fura érzés volt arról beszélgetni vele, hogy kit, mikor, merre, és hogy jegyzett el élete nagy Ő-je. És persze aztán milyen volt az esküvő...
Aztán vettem egy mély lélegzetet, sóhajtottam egy nagyot.... és próbáltam nem arra gondolni, hogy ez az én életemben jelenleg oly távolinak tűnik, mint vmi fényévekre lévő galaxis -.-
Bár nem is tudom mi a jobb, ha már valaki fiatalon megtalálja azt, aki mellett azt érzi, hogy mind1 hogy hol, csak vele legyek. semmi nem számít, csak érezzem hogy esténként a karjai között alszom el. Lehet hogy ez most nyálasan csöpögősen romantikus... és valaki már most rosszul van :D
De valljuk be... Minden embernek, és élőlénynek szüksége van egy 'társra', akire más szemmel néz, akiért ha éppen összeomlik körülöttünk a világ még akkor is érdemes élni, és a puszta léte miatt is, könnyedén tudsz a romokon átlépni... Mert azt érzed, van miért, van kiért.
És mi van akkor, mikor több éve együtt vagytok, és egyszer csak beüt a krach?! Hányszor hallottam már... És hányszor hallgatom én is, hogy "De Szisziiiiii most mit csináljak???? Én imádom. Még minidig. Nem érdekel milyen szemét volt velem. Nem érdekel hogy mit csinált, nekem kell. Szükségem van rá. Meghalok nélküle."
Nah ugye hogy nektek is ismerősek ezek a tipikus mondatok, amik végülis a "szeretem"-nek a továbbfejlesztett, össze- vissza beszélő, és megértetni próbáló magyarázkodása. Úgyis tudjuk, hogy ha valaki szerelmes, akkor az szerelmes... Azt nem kell magyarázni, arra nincs is magyarázat... Az ember olyankor nem normális :D :D :D
Az addig létező realitását elveszti, az agysejtei amik próbálnák az adott helyzetet "normálisan" kezelni, tök tuti hogy már rég elpusztultak. :D
Tehát nem tudunk mit tenni, hívjuk, megyünk, futunk, rohanunk, utazunk hozzájuk. Azokhoz akik ilyenkor jól megmondják nekünk hogy: Ne sírj miatta, nem érdemel meg téged! Ez egy szemét! Csak tönkretesz! Ne törődj vele! Aki téged képes elengedni az nem normális. Hidd el hogy találsz mást aki a tenyerén fog hordozni. És az éppen lelkibeteg kollega mindebből csak ennyit hall: BLABLABLA....
Mert ő persze hogy azt szeretné, aki éppen érzelmileg taccsra vágja. Aki miatt a szíve már millió darabokra szakadt, és aki miatt elveszti az eszét. Még azt a maradékot is... :D :D
De ez már csak ilyen. Az élet ettől szép, hogy érthetetlen...
2011. június 9., csütörtök
Érzelemmentes valóság
Mivel most ezeket hallgatom, és valami ilyesmi érzésre vágyom, kitettem nektek a linket:
http://www.youtube.com/watch?v=sxLoWMqIHXg
http://www.youtube.com/watch?v=sxLoWMqIHXg
http://www.youtube.com/watch?v=IIkBVFm4GU4
http://www.youtube.com/watch?v=iLCxOszbBBA&feature=related
Reggel mikor megpillantottam a csodás tükörképemet, hát hogy is fogalmazzak... Rám tört a sikítófrász, egy enyhe fokú zokogógörccsel együtt. Gondoltam egyet, nahjó... akkor én most visszafekszem, ma nem mutatkozom a nagyvilág könyörtelenül pásztázó szempárai előtt... Aztán valahogy mégis sikerült erőt vennem magamon, de ahogy közeledtem a lifthez érzetem hogy úgy megyek mint egy ló... Kb csoda hogy nem tört össze utánam minden ablaküveg, minden ajtó, és nem omlott össze az egész koli... Ritkán van ennyire pocsék kedvem,mint ma. Sőt nem is az hogy rossz, hanem olyan semmilyen, tudod mikor legszívesebben beülnél egy ruhásszekrény közepébe, magadra zárnád az ajtót, és aludnál. végtelen időkig... Lehet miután ezt befejeztem bebújok... Ha valaki el szeretne érni, akkor talán a ruhakupac közepében megtalál.
Néha azt érzem hogy egy pár ember van az életemben, akik miatt ott hagynám a szekrényt. Akik írnak egy üzit, csak annyit hogy szeretlek... vagy hogy te liba, szedd össze magad, különben fel leszel pofozva :D mert tudják hogy velem ilyenkor máshogy nem lehet beszélni. Ők az igazi barátaim <3 Szeretlek titeket életeim (:
És most is mi van?! Itt ülök full egyedül, és full full depis számokat hallgatok. Ezzel lassan de biztosan kinyírom a maradék pozitív érzéseimet is. Azt hiszem összeszedem magam, és arra gondolok, hogy milyen boldogok az engem körülvevő emberek. Hogy létezik még szeretet, és feltétel nélküli odaadás, hogy van még olyan, aki kinyújtja a kezét, mert valóban segíteni akar, és nem csak az érdekeket látja meg másban. Ritka, de ma is bebizonyosodott hogy van. Bár lehet hogy nem épp Magyarországon, de sebaj. Utazunk egy kicsit, várunk egy kicsit, végül aztán a "cél" mindenért kárpótol. <3
Szép napot lányok, fiúk!
http://www.youtube.com/watch?v=iLCxOszbBBA&feature=related
Reggel mikor megpillantottam a csodás tükörképemet, hát hogy is fogalmazzak... Rám tört a sikítófrász, egy enyhe fokú zokogógörccsel együtt. Gondoltam egyet, nahjó... akkor én most visszafekszem, ma nem mutatkozom a nagyvilág könyörtelenül pásztázó szempárai előtt... Aztán valahogy mégis sikerült erőt vennem magamon, de ahogy közeledtem a lifthez érzetem hogy úgy megyek mint egy ló... Kb csoda hogy nem tört össze utánam minden ablaküveg, minden ajtó, és nem omlott össze az egész koli... Ritkán van ennyire pocsék kedvem,mint ma. Sőt nem is az hogy rossz, hanem olyan semmilyen, tudod mikor legszívesebben beülnél egy ruhásszekrény közepébe, magadra zárnád az ajtót, és aludnál. végtelen időkig... Lehet miután ezt befejeztem bebújok... Ha valaki el szeretne érni, akkor talán a ruhakupac közepében megtalál.
Néha azt érzem hogy egy pár ember van az életemben, akik miatt ott hagynám a szekrényt. Akik írnak egy üzit, csak annyit hogy szeretlek... vagy hogy te liba, szedd össze magad, különben fel leszel pofozva :D mert tudják hogy velem ilyenkor máshogy nem lehet beszélni. Ők az igazi barátaim <3 Szeretlek titeket életeim (:
És most is mi van?! Itt ülök full egyedül, és full full depis számokat hallgatok. Ezzel lassan de biztosan kinyírom a maradék pozitív érzéseimet is. Azt hiszem összeszedem magam, és arra gondolok, hogy milyen boldogok az engem körülvevő emberek. Hogy létezik még szeretet, és feltétel nélküli odaadás, hogy van még olyan, aki kinyújtja a kezét, mert valóban segíteni akar, és nem csak az érdekeket látja meg másban. Ritka, de ma is bebizonyosodott hogy van. Bár lehet hogy nem épp Magyarországon, de sebaj. Utazunk egy kicsit, várunk egy kicsit, végül aztán a "cél" mindenért kárpótol. <3
Szép napot lányok, fiúk!
2011. június 8., szerda
Szenvedélybetegség. Drog?! Rosszabb...
Ha felöltöztethetnék egy "pasit".... Ez lenne az egyik variáció. <3 8)
hmmm Az A Száj....Hmmm...
LÁNYOK!!! Azért levegőt is vegyetek közben :D:D:D
Ti is érzitek? :D Az egyik legjobb...
2011. június 7., kedd
"A szolárium után végre napozás hegyek"
http://www.youtube.com/watch?v=ErKhlyPyVrs&feature=related
...Mindenkinek van emléke arról, milyen dallamosan közeleg a fagyis; hogy égeti az ember combját lecsúszás közben a szinte áttüzesedett fémcsúszda. Mindnyájan hevertünk már hanyatt fekve, csukott szemmel, lüktető szemhéjakkal, és arra gondoltunk, még egy kicsit tartson ez a nap, és legyen sokkal hosszabb, mint az az utolsó, amikor egy egészen más irányba indulunk el... ♥
IMÁDOM a napsütést. a nyarat. a mosolyt a szájak szélén. a csodaszép bikiniket. a limonádét. a nyári zenéket. a hajnalig tartó, véget nem érő éjszakákat... ez hiányzik, KELL. minden egyes fesztiválra el szeretnék menni ami létezik a világon. :D <3
Bár azt hiszem erre még egy jó pár évig, vagy minimum egy lottó 5-ösig várnom kell.... De sebaj. Egyszer úgyis sok pénzem lesz, és beültetem az emberkéimet a partybuszba, és belevetjük magunkat azokba a bizonyos véget nem érő éjszakákba.... Limuzin?! dehogy mennénk limuzinnal... az olyan semmilyen.
Aki velem tart, annak a kisbuszban kell koktélokat szürcsölni, klíma nélkül utazni, hangosan zenét hallgatni, ahogy a lehúzott ablakokon át lobog a függöny, és mi telitorokból énekeljük hogy : csak egy szál bikinit hoztam el az útra.... :D:D és mindezt még élvezni is. Kész büntetés. NEMDE?!
...Mindenkinek van emléke arról, milyen dallamosan közeleg a fagyis; hogy égeti az ember combját lecsúszás közben a szinte áttüzesedett fémcsúszda. Mindnyájan hevertünk már hanyatt fekve, csukott szemmel, lüktető szemhéjakkal, és arra gondoltunk, még egy kicsit tartson ez a nap, és legyen sokkal hosszabb, mint az az utolsó, amikor egy egészen más irányba indulunk el... ♥
IMÁDOM a napsütést. a nyarat. a mosolyt a szájak szélén. a csodaszép bikiniket. a limonádét. a nyári zenéket. a hajnalig tartó, véget nem érő éjszakákat... ez hiányzik, KELL. minden egyes fesztiválra el szeretnék menni ami létezik a világon. :D <3
Bár azt hiszem erre még egy jó pár évig, vagy minimum egy lottó 5-ösig várnom kell.... De sebaj. Egyszer úgyis sok pénzem lesz, és beültetem az emberkéimet a partybuszba, és belevetjük magunkat azokba a bizonyos véget nem érő éjszakákba.... Limuzin?! dehogy mennénk limuzinnal... az olyan semmilyen.
Aki velem tart, annak a kisbuszban kell koktélokat szürcsölni, klíma nélkül utazni, hangosan zenét hallgatni, ahogy a lehúzott ablakokon át lobog a függöny, és mi telitorokból énekeljük hogy : csak egy szál bikinit hoztam el az útra.... :D:D és mindezt még élvezni is. Kész büntetés. NEMDE?!
Nah ki tart velem?! Fel a kezekkel édeseim ;)
2011. június 6., hétfő
"Vártam a reggelt, hogy álmosan rám figyelj..."
Pont a Zanzibár számát hallgattam, és eszembe jutott egy "gondolat"...
Melletted ébred. Összegyűrte a kispárna csücske az arcát. Olyan édes. Félálomban magához húz, és átölel.
Szorosan. Együtt álmodtok tovább. Hallgatod ahogy lélegzik. Szuszog (:
Semmi sem zavar. Vártad hogy végre ott feküdjön melletted, Nem is melletted, veled...
Soha többé nem akarod elengedni. Számodra ő tökéletes.
hm, ez fura, ez pedig most szól a rádióban:
Nekem nem kell többé
nem kell más hogyha
így nézel rám
Másnak láthatatlan voltam
mégis látsz
Nekem nem kell többé
boldog dal hogyha nem
rólunk szól, mert a
láthatatlant csak te
láttad jól.
Te nem látsz s én
nem látlak téged
érzem, hogy a végzet,
mint fal köztünk áll...
Melletted ébred. Összegyűrte a kispárna csücske az arcát. Olyan édes. Félálomban magához húz, és átölel.
Szorosan. Együtt álmodtok tovább. Hallgatod ahogy lélegzik. Szuszog (:
Semmi sem zavar. Vártad hogy végre ott feküdjön melletted, Nem is melletted, veled...
Soha többé nem akarod elengedni. Számodra ő tökéletes.
hm, ez fura, ez pedig most szól a rádióban:
Nekem nem kell többé
nem kell más hogyha
így nézel rám
Másnak láthatatlan voltam
mégis látsz
Nekem nem kell többé
boldog dal hogyha nem
rólunk szól, mert a
láthatatlant csak te
láttad jól.
Te nem látsz s én
nem látlak téged
érzem, hogy a végzet,
mint fal köztünk áll...
2011. június 5., vasárnap
Idegen érzés
Olyasmi, amit akkor is éreztem, mikor megkaptam a 20. szülinapomra A fényképezőt. Kibontottam a színes kis csomagot, vártam mi lesz benne, el sem tudtam képzelni mit rejteget, aztán libabőrös lettem, elkezdtem sírni, valahol mélyen bizsergett a szívem (:
És most is, bizsereg. Egyelőre próbálom felfogni hogy ez tényleg velem történt. :D :D
Újra teljesült egy álmom.
Megkaptam a bécsi munkát. Jövő héttől hivatalosan is bécsi lányok leszünk Liluval. *.*
Hát ezt még leírni is fura :D
Egy más és jobb élet reményében mától német könyvekkel kelek és fekszek. :D Lehet ezt a posztot is németül kellett volna írnom :D:D Teljesen be vagyok zsongva. Nem ismerek magamra....
Hihetetlen... ha anno a Bridgeben Andriskáék nem szólítanak le minket, akkor nem megyek el óvárra, és Oleg nem kérdezősködik utánam hogy ki vagyok, és nem keres meg, aztán pedig nem mutatja be Lilut, akihez aztán 1 évvel később elmentem, akinél ott volt Naci...
Most ilyenkor lehet azt mondani hogy ez csak véletlenek sorozata, vagy a sors így alakította?!
Minden esetre bizsereg, akármi is álljon a háttérben (: Durva. Ülök itt és vigyorgok jobbra balra... Mint vmi fogyatékos :D:D:D
Puszi nektek drágák (:
2011. június 4., szombat
Várakozás teli pillanatok
http://www.youtube.com/watch?v=yNomggs2f-A&feature=BFa&list=FLfqQ2mTl5Uuc&index=7 ha már német... akkor egy ide illő muzsika (: hattttalmas kedvenc <3
Mivel úgy volt megbeszélve hogy fél3kor én már nem leszek ebben a szobában, és jelenleg 3/4 4 van, úgy gondoltam írok egy kicsit...
A hajamat 18 féle képpen tekergettem csavargattam göndörítettem és egyenesítettem már ki, de még egyelőre semmi jele a fekete démonnak :D Végül meguntam, úgy hagytam, és inkább elkezdtem öltözködni. Nah ez sem volt jobb ötlet. Kb a 9. féle összeállítás van rajtam, és még minidig nem mondom azt hogy oké, ebben most jól érzem magam... Legjobb lenne most megcsörrenne a telefon és nem kellene tovább gondolkoznom, nem lenne mese, megyünk. De így?! Hát KIAKADOK.
persze ilyenkor egy nőnek semmi sem jó, semmi sem tetszik, a smink, a ruha, a haj, mert ugye nincs egy göncöm amit felvegyek :D:D:D és ha mégis találnék valamit ahhoz meg nem illik a cipő meg a táska. SZÖRNYŰ.
még jó hogy egyedül vagyok, így senkinek nem kell hallgatnia azt ahogy éppen lassan de biztosan megőrülök. :D
csak szegény gépem szenved a feszültséglevezetéseim miatt, kicsit mintha erősebben ütögetném a billentyűzetet... -.- :D
Mivel úgy volt megbeszélve hogy fél3kor én már nem leszek ebben a szobában, és jelenleg 3/4 4 van, úgy gondoltam írok egy kicsit...
A hajamat 18 féle képpen tekergettem csavargattam göndörítettem és egyenesítettem már ki, de még egyelőre semmi jele a fekete démonnak :D Végül meguntam, úgy hagytam, és inkább elkezdtem öltözködni. Nah ez sem volt jobb ötlet. Kb a 9. féle összeállítás van rajtam, és még minidig nem mondom azt hogy oké, ebben most jól érzem magam... Legjobb lenne most megcsörrenne a telefon és nem kellene tovább gondolkoznom, nem lenne mese, megyünk. De így?! Hát KIAKADOK.
persze ilyenkor egy nőnek semmi sem jó, semmi sem tetszik, a smink, a ruha, a haj, mert ugye nincs egy göncöm amit felvegyek :D:D:D és ha mégis találnék valamit ahhoz meg nem illik a cipő meg a táska. SZÖRNYŰ.
még jó hogy egyedül vagyok, így senkinek nem kell hallgatnia azt ahogy éppen lassan de biztosan megőrülök. :D
csak szegény gépem szenved a feszültséglevezetéseim miatt, kicsit mintha erősebben ütögetném a billentyűzetet... -.- :D
2011. június 3., péntek
Szépséges szörnyeteg
http://www.youtube.com/watch?v=YRJygotdBrs
Mi ez az akármi, ami az egyik nőben megvan, a másikban nincs? Miért van az, hogy van olyan nő, aki csak annyit mond: "pocsék idő van ma", és minden hallótávolban lévő férfi azonnal odasietne hozzá, hogy beszélgessen vele az időjárásról? Talán a gondviselés néha eltéveszti a címet, amikor csomagot küld... Egy Aphrodité-archoz és -alakhoz megfelelő temperamentum illenék. De valami félresikerül, az Aphrodité-temperamentumot valami csúnyácska kis teremtés kapja, és a többi nő meg dühösen hajtogatja: ,,Elképzelni sem tudom, hogy mit látnak benne a férfiak. Még csak nem is csinos!"
Mi ez az akármi, ami az egyik nőben megvan, a másikban nincs? Miért van az, hogy van olyan nő, aki csak annyit mond: "pocsék idő van ma", és minden hallótávolban lévő férfi azonnal odasietne hozzá, hogy beszélgessen vele az időjárásról? Talán a gondviselés néha eltéveszti a címet, amikor csomagot küld... Egy Aphrodité-archoz és -alakhoz megfelelő temperamentum illenék. De valami félresikerül, az Aphrodité-temperamentumot valami csúnyácska kis teremtés kapja, és a többi nő meg dühösen hajtogatja: ,,Elképzelni sem tudom, hogy mit látnak benne a férfiak. Még csak nem is csinos!"
Kedves Lányok! Hányszor tettétek már fel magatokban a kérdést hogy ennek a pasinak hogy lehet pont egy ilyen barátnője?!?!?! Hát ha szabad, megtippelném, hogy hetente legalább 37-szer :D:D
Íme a válasz...
Aphrodité-temperamentum. Ilyet hol lehet vásárolni ??? Sorba állnék szívesen :D
Mivel a szemek szerelmesének tartom magam, úgy gondoltam, ezt veletek is meg kell osztanom:
A szépség csak egy dolog, de nem mindenkinek van ilyen gyönyörű, bársonyos pillantása. A szem színét vagy formáját meg lehet változtatni, de azt nem, ami belőle sugárzik.
Éljenek a csillogó, huncut szemek, amiknek feneketlen mélyében akár egész életünkben szívesen elvesznénk <3 (:
2011. június 1., szerda
don't wake me up. don't let me go...
http://www.youtube.com/watch?v=DlYszkgGQdY&feature=BFa&list=FLfqQ2mTl5Uuc&index=7
Az elmúlt pár nap...
Hát mit is írjak, mit is írjak...
Ne tudom, most tényleg nem tudom. Nem jönnek a szavak, csak ilyen összevissza gondolatok, és érzések. Mintha valaki beférkőzött volna a kis agyamba,és onnan adna érthetetlen, felfoghatatlan, és megmagyarázhatatlanul érdekes utasításokat, amiket annyira de annyira jó lenne követni, de mégsem kellene. Mert tudom, hogy ez lenne a vége:
- Anya!!!! Nem hiszem el. Most komolyan nem tudom mit csináljak. Igen anya, tudom hogy nem most,hanem már megint... De segíts. Egyedül nem tudok dűlőre jutni.
Ezt nem akarom. Nincs szükségem újabb olyan helyzetekre mikor választani kell két véglet között. És persze amiben soha senki nem tud és nem is akar segíteni, mert " Tudod hogy ezt neked kell eldönteni" -.-
"Nekem nem lehet jó bárki. Nekem nem jó semmi sem, de most kézbe veszem az életem. Én csak boldog akarok lenni, ez ellen nem tehet senki." Azt hiszem ez az amit most "érzek"....
Az elmúlt pár nap...
Hát mit is írjak, mit is írjak...
Ne tudom, most tényleg nem tudom. Nem jönnek a szavak, csak ilyen összevissza gondolatok, és érzések. Mintha valaki beférkőzött volna a kis agyamba,és onnan adna érthetetlen, felfoghatatlan, és megmagyarázhatatlanul érdekes utasításokat, amiket annyira de annyira jó lenne követni, de mégsem kellene. Mert tudom, hogy ez lenne a vége:
- Anya!!!! Nem hiszem el. Most komolyan nem tudom mit csináljak. Igen anya, tudom hogy nem most,hanem már megint... De segíts. Egyedül nem tudok dűlőre jutni.
Ezt nem akarom. Nincs szükségem újabb olyan helyzetekre mikor választani kell két véglet között. És persze amiben soha senki nem tud és nem is akar segíteni, mert " Tudod hogy ezt neked kell eldönteni" -.-
"Nekem nem lehet jó bárki. Nekem nem jó semmi sem, de most kézbe veszem az életem. Én csak boldog akarok lenni, ez ellen nem tehet senki." Azt hiszem ez az amit most "érzek"....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)