Álmaim netovábbja :)

Döntöttem.
Ha hadsereget küldenek ellenem, én akkor is fodrász leszek. Az ollóim hegyesek, az akaratommal hegyeket lehetne mozgatni, a szememmel pedig embereket ölni. :D
Mikor ezredjére fordult meg a fejemben hogy miért nem csináltam eddig?! Kicsit felhúztam magam az életemen. Hát én fodrász akarok lenni. Sőt nem akarok, hanem az leszek. És imádni fogom. És profi szintre fogom magam feltornázni. Mert minden fejben dől el. És én már eldöntöttem. Kész,vége, ez van. Mosni fogok, és vágni. Festeni és fecsegni. :DDD És jaj de fogom én szeretni :)))

Szóval, belevetem magam ebbe a kis világba, és minden erőmmel azon leszek, hogy jó munkaerő váljék belőlem, hogy megszépítsem társadalmunk tagjait :DD Valakin muszáj lesz gyakorolnom majd... Elsősorban családom, és barátaim karbantartásával fogom kezdeni. Ha nem akarják, hát sebaj. Karfás székem is van, lekötözöm őket <3 :DD

Psziché

Asztrológia.

A lelkemben és a fejemben egyaránt érdekes gondolatok keringenek hónapok óta.
Kergetik egymást a gondolatok, egyik elnyomja a másikat, majd az utóbbi erőre kap és valamilyen oknál fogva felerősödik, átveszi a hatalmat. És ez a kisebb fajta csatározás már nem is tudom mióta tart...
Próbálok racionális lenni. A saját érdekeimet nézni. Végre azért tenni valamit, mert nekem lesz tőle jó, mert engem fog boldoggá tenni. Bevallom az életem eddig nem épp erre épült... És mint megtudtam nem hiába.

Beszélgettem két nagyon kedves emberrel, akik segítettek rámutatni arra, miért és hogyan kellene... És ami eddig történt annak mi volt az oka. Egyáltalán nem nagy szavakkal dobálóztak. Nem elképzelhetetlen hülyeségeket közöltek velem, és nem akartak velem sok "szemetet" megetetni. Kimondottan reális és kézzel fogható mondatokat kaptam tőlük. Élvezet a társaságukban lenni. És boldogabbá válsz a lelkesedésük, és szakértelmük láttán. RITKA.
Igen, nagyon ritka manapság olyan emberekkel beszélgetni, akik társaságában hasonlót érzünk. Vagy mert nem tudják átadni azt amit akarnak, hiába lelkesednek, és értenek a munkájukhoz, vagy mert át tudják adni, csak éppen nem azt amit kellene... :D (egyetemi előadások)
Szóval rengeteg dologról beszélgettünk.
Volt ez a nagy bécsi munka tervem, mellette a sulival...
Meg volt a suli, és mellette a fodrász képzés.
Szívemhez a második variáció sokkal közelebb áll, gyerekkori álmom teljesülhetne végre. De ugyebár manapság semmi sincs ingyen, hát ez sem.
Szóval úgy gondoltam irány Bécs. A lehetőségek városa. De késik a várva várt munka. És kicsúsztam a határidőből. Jelentkezni kell a képzésre, át másik egyetemre....
Én vártam. 3 hónapig. Egyáltalán nem türelmesen, mert a saját életemről van szó. És sztem ez a fél életemet meghatározná, ha csak nem az egészet... Azt hiszem elég energiám, pénzem, szabadidőm és tudásom van belefektetve idáig. Kicsit sem áll szándékomban feladni. Nem azért nyelvvizsgáztam, ECDL vizsgáztam, érettségiztem egész jól,csináltam meg százmillió vizsgát, és továbbképzést hogy leragadjak és másokra várjak.
Menni akarok már, és csinálni, és örömet okozni magamnak. Olyat tanulni, ami öröm lesz, nem csaknekem, hanem másoknak is :) Olyat csinálni, aminek a végeredménye egy elégedett vendég, és egy elégedett ÉN :))

Így hát jelenleg a fodrászat van első helyen. Amit ők is mondtak. Hogy nekem most valószínű ez lesz a legjobb. És egyre jobban én is ezt érzem. Már eddig is láttam lelki szemeimmel a szalonomat ahol dolgozni fogok. Egy gyönyörű, de nem nagy hely. Fekete- mélylila- bézs. A domináns színek. És egy kis csapat. Aki akár egy családi is lehetne. Ahol a túlóra nem egy halálbüntetéssel ér fel... Imádnám. Azt hiszem lassan de biztosan elérem a célomat. Diplomás fodrász leszek :D Aki volt gyári munkás, dolgozott irodákban, volt titkárnő, ügyfélszolgálatos és pultos-pincérnő is. Szép az élet. Fő a sokszínűség :D
Abban reménykedem hogy soha nem kell majd önéletrajzot írnom, bele sem férne miket csináltam XD
Nah szóval, komolyra fordítva a szót, remélem hogy nem kell, mert saját szalonom lesz, azzal a bizonyos kis családdal, egy fiatalos bandával. Akikkel munka után lehet inni egy kávét, vagy egy vodkanarit :D Vagy el lehet menni hétvégente sátrazni, hegyet mászni, túrázni, vidámparkba... vagy spontán tengerparti partyba... :)))

Ha léptem valamerre jelentkezem.
Puszi életeim :)
És köszönöm hogy még mindig van aki támogat, aki megért, aki mellettem áll. Aki pedig már teljesen hülyének néz, az nem is a barátom...
szóval szeretlek titeket <3 :*

Most megint mi már ez?!?!?!

(persze ehhez a történethez is van egy zeném...: http://www.youtube.com/watch?v=JPf54UpeF5k&feature=player_embedded#at=130 )

OHH MEINN GOOOTT.

Már egy pár hónapja játszadozik velem a TV.
Egyre értetlenebbül állok a dolog előtt.
Laptop az ölemben, Tv előttem. Hallgatom a híreket, nézem a filmet. Odanézek hirtelen másik filmben érzem magam, kicsit mintha megváltozott volna a főszereplő is. Nem értem.
Nah jó, biztos menet közben ráültem a távkapcsra, és egy nagyobb mozdulatváltásnál tuti benyomtam vmi gomdbot. No para. Keresem alattam a távkapcsot. Matatok, kutatok, ott kell lennie. NINCSSS OOTT. Meglátom az ágyam másik végében.
Nah akkor már kezdtem kétségbe esni.

Oké jó. No para még mindig. Véletlen volt. Vegyük úgy hogy meg sem történt.

De mikor fél perc múlva ezt újra megismétli, és megint más csatornára vált át...
Gyorsan körbenézek. Valamit keresek. Én sem tudom mit, de fürkészek.
Semmi. Enyhe pánik lett rajtam urrá...
MAjd egy pillanat múlva csak egy sikolyt hall fentről a szobámból a családom: VALAKIIIIIIIIIIIIIIII. AZONNNAALLLL JÖJJJÖÖÖNNN FEEELLL.
Persze eközben én futok lefelé a lépcsőn -.-" :D
Szerencsétlenek el sem tudák képzelni hogy mi történhetett...

Ha valaki, akkor én utálom a megmagyarázhatatlan dolgokat.
Ez már nem az, ez rosszabb, paranormális. Vagy vmi olyamsi...
Kétségbeesett magyarázásom, mutagatásom és hebegésem-habogásom után apukám szétszedte, összerakta, újra programozta, megnézte a távkapcsot is... SEMMMIII.
Tökéletes a TV-m. Merthát mi más lehetne. "Biztos meghülyültél, ez jó. Semmi baja nincs....Feküdj le aludni, biztos fáradt vagy"  AHA. PERSZE. Lófasz és estifény... -.-"

Most már kezdem megszokni, több hete játszunk egymás idegeivel. Ő átkapcsol. Én vissza. Ő megint átkapcsol, én újra vissza...
Most egy pár napja már olyat is szokott hogy hangerőt változtat és kikapcsol, meg néha beee!!!
Hát az anyád! Tudod kivel szórakozz. Persze saját magamat ilyesztgetem...

Tegnap pl lenémította magát. Erre én maxra feltettem. Enyhe ideggörcs közepette. Kicsit visszajött a hang. Aztán úgy gondolta hogy ő 3 perccel később észlelei hogy maxon van. Míg én laptopomon függőztem, átkapcsolta magát egy horror filmre, és sztem szemét módon megvárta míg sikoly következik a filmben, és nicsak én hirtelen max hangerőn élvezhettem a a haláli csendből feltörő sikolyt.

Majdnem "beszartam".... Már bocs a kifejezésért, de tényleg... :DDD

Oké, nagy nehezen visszaállt a pulzusom a megszokottra, mikor gondoltam most már lefekszem, és nézek vmi értelme sfilmet... Persze nem volt, találtam vmi cuki felhős réteket mutogató világjáró műsort.
Nézem, rá vagyok feszülve, hogy de szééép. Erre mit csinál?????

Villan egy nagy kéket!!! Enyhe hanghatások közepette kikapcsol.
Nah oké. Ez már tényleg nekem is sok volt. Mikor gondoltam hogy visszakapcsolom, mert" velem aztán nem baszol ki"... Mi történt?!?!? Leáramtalanította magát.

Oké. Én azt éreztem hogy most vagy futok. Vagy kiugrok az ablakon. Vagy nagyon nagy lendülettel be a fal felé, magamra a takarót és ALSZOL, SZILVIA  ALSZOOOOL.
Az utóbbit választottam. Majdnem megfulladtam, de pár perc "muszáj aludnod, muszáj aludnond" csendes gondolatmenet futtatás után megérkezett mr. álommanó.

Nem is tudom. Lehet hogy ki kéne vinnem a szobából azt a masinát... De mi lesz ha egyszer csak megszólal a rádió?!?! Lehet nem volt jó ötlet ideiglenesen hazaköltözni ?!

BoriFanatik

http://www.youtube.com/watch?v=ECGdoSVizSc&feature=player_embedded#at=15

A mai nap ezzel a számmal indult, és benne minden érzés...
Az enyém.

Olyat szeretnék veled,
Amit csak veled lehet.
Amit mással nem lehet
Amit mással nem merek.

Pont Pont Pont

Megint egy újabb tánc?!

Igen.
Szeretném.
Nagyon.
Még annál is jobban.
Újra. És újra.
Nem kell minidig, az lehet hogy sok lenne
Elvesztené a varázsát.
De most már szeretném.
Elég idő eltelt.
Hallod?!?!
KELL.
Mi lesz?!
Nem érzed hogy várom?!
Nem látod hogy???
...Nem látod....

Mi lenne, ha minden ember megeröltetné magát egy kicsit, és észrevenné a láthatóan láthatatlan valóságot?!?!
Jómagam és embertársaim nevében is köszönöm. :D

Akkor talán nem kellene kimondanunk, és gondolnunk erre a  sok: "mi lenne ha, mi lett volna ha?" kifejezésre. Szörnyű. Komolyan. Én pár hónapja eldöntöttem hogy megyek a saját fejem után. Ami akkor jól esik, azt teszem... Hát mikor ezt elhatároztam felcsavarodtam egy oszlopra. Ezt nem fejteném ki. Érdekes volt. :DDD
A győriek tudják... Ha te vagy az egyik, ne nevess, nem ér vigyorogni sem. :D Felejthetetlen élményt csináltam magamnak... XD De élveztem ám. Jóvolt. Legalábbis furán bizsergető. :DDD A lányok mondjuk nem így gondolták. Azt hitték Szilvinnyónak elmentek otthonról... De mégsem. Most jöttek csak igazán haza :DDD Vagyis akkor. Azóta is azt az "esetet" hiányolom, Kicsit most üres. Lehet megint meg kéne csavarodni... Vagyis fel... :DDD

Ilyenkor kicsit azt érzem hogy nem vagyok normális. De nem súlyos, nem vagyok diliház eset. Ez csak egy enyhe csimborodás. Amolyan "agyfasz kaptam" :D Néha megesik... Ennyit el lehet viselni... :D

Jóéjt. Világosodjatok meg. :D <3

Idézetek birodalma

A 20. szülinapomra kaptam valamit, ami nagyon kedves a szívemnek... Egy olyan "igazi" fényképezőt.:)

Teljesült az egyik nagy vágyam. A szüleim ajándékoztak meg vele, lassan már két éve... (hogy telik az idő:O)

Nos, mikor kibontottam a kis csomagot, enyhe zokogógörcsöt kaptam... :$ Alig bírtam abbahagyni... Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen ajándékot fogok kapni <3 Azóta hozzám nőtt, egyek vagyunk. Ő és én :))

Ezt ma találtam, gondoltam megosztom Veled is :)

Azért fényképezünk, mert tudjuk magunkról, hogy felejtünk. Elfelejtjük a hetet, a napot, az órát; elfelejtjük azt a pillanatot, amikor a legboldogabbak voltunk. ♥

És milyen igaz... Ha tehetném minden nap minden pillanatában csinálnék egy fotót az engem körül vevő világról, az érzésekről... A mosolyról, könnyekről, villámokról, napsütésről, emberekről, szitakötőkről, tetoválásokról, falevelekről, hajnalokról... minden szép és "csúnya" dologról...

Mivel sosem növök fel, és ezt már anyukám is számtalanszor dörgölte az orriom alá... :

Sosem szabad elfelejtenünk a bennünk lévő gyermeket. Mert a bennünk lévő gyermek az, aki megakadályozza, hogy megbolonduljunk. :)

Nem gondolom, hogy az élet értelmének kérdését egy megoldásra váró feladatként kellene elképzelnünk. Van az élet, és vagyok én. Bármi megtörténhet....

Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit ott tanultam: Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bántsd a másikat! Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló. Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól!


Úgy tűnik, pár évente összekaparom a széthullott életemet, azután újrakezdek mindent a semmiből. Mindegy, mibe fogok, mindegy, milyen elszántan próbálkozom; úgy tűnik, nem tudok felkapaszkodni a boldogság, a siker és a biztonság szédítően magas csúcsaira, mint mások. (...) Szeretnék elérni egy pontot, amikor egy pillanatra abbahagyok minden munkát, körbenézek, megkönnyebbülten felsóhajtok, és azt gondolom: végre ott vagyok, ahol lenni akartam! Valami hiányzik, tudod? Az életnek az a különleges varázsa, amit éreznem  
kéne... de a varázslatnak nyoma sincs.


Az emberek nem egyszer és mindenkorra születnek meg azon a napon, amikor az anyjuk a világra hozza őket, hanem az élet újra meg újra rákényszeríti őket, hogy megszüljék magukat.


A könnyebb utat akarod választani, mert félsz. Félsz, mert ha elbuksz, akkor nem tudsz mást hibáztatni. De hadd mondjak valamit: az élet ijesztő, szokj hozzá! Nincsenek varázsos megoldások, minden tőlünk függ, úgyhogy állj talpra, menj és tegyél érte valamit! Mert azértékes dolgokat sohasem könnyű megszerezni.


Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!

Pillanatok, érzelmek.

Pár nappal ezelőtt a világ egy újabb oldalát ismertem meg.
Megtudhattam milyen 12-16 órában egy étteremben egyedüli pultosként egyetlen szakácsnővel karöltve elvinni éjjeli műszakokat.  Érdekes. Mit ne mondjak. *.*
Elég sűrűn jönnek külföldiek, és aki nem tud németül... Nos azokkal is megértjük egymást, de kézzel lábbal hadonászva mutogatjuk "mi kéne" :D Azóta én vagyok az Activity királynője :DDD
Eddig is sokat kommunikáltam az emberekkel, a többi munkámból kifolyólag, de ez megint más, teljesen új környezet, új munkakör, más emberek... És még tetszene is, ha a 2 óráig tartó standolásról le lehetne mondani... :DD
Szeretem az embereket. Jó azt látni, hogy éjjel vagy hajnalban kómás állapotban bejönnek az ajtón, megisznak egy kávét, esznek valamit, beszélgetünk kicsit, és úgy mennek el hogy "ide még visszajövök!!! az biztos!!"  És másnap mit látok?! Hajnal 3kor betoppan és köszön hogy jóreggelt Szilvia  :))) És tényleg visszajött :O:O :D Meglepődtem... Mert megtanultam már, hogy embereknek hinni, főleg egy ismeretlennek, sem ésszerűnek sem reálisnak nem mondható -.-"
Ő is fáradt. Több órája vezet. Nincs társasága. Az a pár perc, amit az étteremben, vagy leginkább a pult mellett velem beszélgetve eltölt, számára felfrissülés... Jó érzés hogy talán kicsit kellemesebbé tehettem a kora hajnali unalmas és monoton órákat... Persze van a "bunkó paraszt szájbataposnálak " fajta is, ami az idegeimre megy... De el tudok küldeni bárkit oda ahonnan jött, mindezt szépen, nyugodtan, és még mosolygok is hozzá... :D Ezt a képességemet az Eonban az ügyfélszolgálaton tökéletesre fejlesztettem... :DD Legalább annak a helynek is volt haszna...

Már kaptam főznivaló kukoricát 2 kamionostól :DD Ezernyi dícséretet, hogy "mondták már hogy gyönyörű a szemed?!?!?!" Hihetetlen emberekkel találkozom...  Az egyik vett egy szenyát. Majd 5 perc múlva visszajött, vett még egyet, csak azért hogy beszélhessen velem és megkérdezze van e barátom :DDD Azt mondta először nem merte... Mondom még jó hogy ilyen félelmetes vagyok...Közölte hogy nem. Csak ő volt beszari. De aztán egész nap ezt bánta volna hogy nem beszéltünk XD Irtó jó fejek egyébként, és egy élmény megismerni őket egy kicsit közelebbről... Az egyik szabadidejében autóversenyző. A másik bejárta már a fél világot. A harmadik utálja a tejszínhabot. Van aki képes volt órákig ott ülni velem szemben és bámulni. Majd addig olyan szavakat és kifejezéseket használni, míg nem paradicsommá érett pofival álltam előtte :DD -.-"
Igen, el tudok pirulni... Imádom... -.-"  Azt mondják édes, én azt mondom inkább a halál. :D
Majd olyan is van, aki szereti a szenvedélyes feketét. Kihangsúlyozta enyhe pajzán vigyorral a bajsza alatt hogy csak és kizárólag a kávéra gondolt. :DD Majd megosztotta velem hogy miket csinálna velem ha nem lenne felesége... XD
Egész jó az arcmemóriám, ezért megismerem azokat, akik többször is voltak már, legalábbis azokat biztosan, akikkel már beszélgettem is, nem csak a Jóreggelt mit adhatok?! sablonszöveget... :D
És tök jó látni hogy örlünek mikor azt kérdezed: esetleg kávét két cukorral mint tegnap?! Az a kómás szem hirtelen elkezd mosolyogni :DD Hogy iggeeeeeen :D emlékszel?!?! de aranyos vagy :D
Nah szóval. Ennyit az új ideignlenes emberközpontú munkámról...

Létezik hogy egy olyan ember hiánya miatt vagy megőrülve aki valójában soha nem is volt a "tiéd"?!?!?!
Hihetetlen.
Megőrülök most már. Gondolkoztam mi a fene bajom lehet. De nem jövök rá. Nekem ilyenekkel soha nem voltak próblémáim. Könnyen, vagyis nem könnyen, inkább aránylag hamar túltettem magam minden csalódáson, szakításon, távolságon... Mindenen. De ez most valahogy nem akar sikerülni.
SZILVIA szedd már össze magad....
És a poén hogy ő nem tudom mit érez ebből az egészből... Lehet semmit. Lehet azt hiszi engem nem is érdekel hogy már nincs a közelemben. Lehet hogy neki is rossz. Lehet hogy már nem is emlékszik... Bár azt nem hinném...  AJJmár ez a sok "lehet"...
Falramászok. Elegem van saját magamból. Én meg a nagy terveim. Hogy majd újrakezdek. Hogy elmegyek. Hogy minden más lesz. Hogy harcolok az álmomért. Hogyaza... -.-"

Végülis alakul...alakul... nem sok látszata van idáig...  De ahogy mondani szokták:
Nincsenek varázsos megoldások, minden tőlünk függ, úgyhogy állj talpra, menj és tegyél érte valamit! Mert azértékes dolgokat sohasem könnyű megszerezni.

"Az első éjszaka nélküled, csak az első volt nehéz, és aztán már csak az ital volt kevééés" :DDD
Valami ilyesmi...
Csak én nem iszom... :DD

Imádatom tárgyai *.*

Ha valaki esetleg elfolythatatlan vágyat érezne az iránt, hogy meglepjen valamivel...:)))

A hiány az egyik legerősebb érzés, ami a világon csak létezhet. 
A szeretett lény hiánya. 
Hátborzongató, hogy miket élünk át, mikor Ő nincs velünk... A világ elveszti a színeit. Képesek vagyunk az utcán rossz irányba menni, akár beleesni egy hatalmas gödörbe, neki tolatni egy autónak, elkésni bárhonnan, elfelejteni bármit... Ilyenkor nem vagyunk önmagunk. Minden érzékünk távozik vele együtt. Majd mikor újra az ajtóban áll, megváltozik a világ... 
Visszatérnek a színek, és újra megtanulod értékelni, mit jelent egyetlen ölelés...Tőle... ♥ :)

Szilvia receptkönyve :))

Mivel szeretek a konyhában sürögni forogni, és az utóbbi időkben elegendő idővel rendelkeztem ahhoz, hogy profivá fejlesszem magam, hát íme a kedvenceim, amiket eddig egész jól sikerült összehozni :)

Ezt a cupcake névre hallgató finomságot én vaníliás és csokis tésztával csináltam, a krémet a tetejére pedig mandula aromával színeztem zöldre, a kis papíron, amiben megsütöttem pedig apró zöld piros virágminták voltak :) Így kinézetre is guszti volt :))

Baconba tekert csirkemelles-tojásos-majonézes darabok őzgerinc formában.... Egyszerű. Gyors. Finom. Különleges... <3 

Ezt a kuglófot csináltam már több fajta módszerrel is. De nem vagyok az egyszerűség híve... Ezért másodjára megbolondítottam... :D Mandulás- csokis volt a tésztája. Amit miután kihült, szépen szabályosan 5 cm-enként    felszeleteltem, majd megkentem vaníliás főzött krémmel. Aztán újra összeillesztettem a sütit, tálalásnál pedig úgy szeleteltem mint a tortát is szokták, így a töltelék különleges formában jelent meg benne, finom volt... :))

Ennek a szépségnek Ferdinánd- tekercs a neve. Belül cukros vaníliás "krémmel" van megkenve, majd sülés közben cukor van olvasztva a tetejére. Kicsit időigényes, de megéri...Csak ajánlani tudom. Osztatlan sikert arat :) Mivel többször is csináltam már, és mindig elborult és eldeformálódott a tepsiben, ezért múlt héten kitaláltam, hogy muffin sütőbe teszem a kis csigákat, és így tökéletes marad az alakja :))

Ez magéárt beszél. Kakós fonott kalács. A tésztát kinyújtom, 2 felé veszem. 6- 6 részre vágom. megkenem a kakós masszával, és összetapasztok két csíkot, majd az így kapott 3 husszú töltött tésztát összefonom. Az aljára rásül, és kellemesen ropogósan ráég a kakó... Hát nyammmm... <3

Ő itt a sajtkrémes, vagy tojássalátás kenyér :)

Csak meggyúrom a tésztát, 10 kis cipót formázok belőle, összeteszem őket virágszirom formában, és vacsorának pontosan megfelelő... Fincsi, és laktató.


Házi francia krémes. Hát egyszerűen isteni... Nem tudok mit mondani :D igaz hoyg 3 óra mire így néz ki. De mikor elolvad a szádban, nah az mindenért kárpótol... :) Soha többet cukrászsüti... :DD

Pávaszem. Hát nem egyszerű. Mindig önálló életre szeretne kelni és szétrepedni a piskóta... De nem fog ki rajtam. Mindent a cél érdekében :)) Irtó finom... A recept egyenesen mamától... :)

A legjobb az egészben mikor látom a családom szemében hogy: úristen, ez definom... Mondaniuk sem kell, az hogy látom a szemükben a csillogást, hogy finom, hogy tetszik nekik, pont elég... <3

Kérdőjel

http://www.youtube.com/watch?v=oan_WhqoD10&feature=BFa&list=FLfqQ2mTl5Uuc&index=4

Jelenleg ott tart az életem, hogy sehol. SEHOL. Mondják, hogy vannak az életünkben bizonyos pontok. Pontok, mikhez egyszer csak elérkezünk. Néha egy egy ilyen állomásnál várni kell. Néha rögtön, gondolkodás nélkül lépni. Néha ez a pont, véleményem szerint akár hónapokon keresztül is húzódhat... Nos ha jól érzékelem a saját helyzetem, akkor most vagyok azon a ponton mikor várok. Szinte magam sem tudom mire. Mintha azt akarnám, hogy valaki más lépjen helyettem. Hogy más döntsön. Katasztrófa.
Pedig nem tudom, és soha nem is tudtam elviselni, ha más akarta irányítás alatt tartani az életem. Kikérem magamnak.  Nehogymár. Ez az enyém. Ha másról nem is mondhatom el, ez tényleg a sajátom... Hogy nézne már ki, ha az egyetlen dolog, amit magaménak mondhatok, még az is másoktól függene?!
Szóval van ez a pont, aminél jelenleg álldogálok. Néha jön egy kisebb fuvallat, amitől vannak piciny kilengések. Előre, hátra...Jobbra..Balra. Egyelőre csak azt érzem, hogy hátra semmiképp. Előre kellene. De nem kerülőúton, balról vagy jobbról megközelítve. Most már haladni a "jobb" felé. Mert kiakaszt az, ami most van. Ez a nagy semmi.

Van a fejemben egy képzeletbeli papír, amire készítettem egy ábrát. Sok nyilacskával, ok, okozati összefüggésekkel. Csak hogy ne könnyítsem meg a saját dolgom... Minden nap elképzelem, hogy végigmegyek az egyik ilyen útvonalon, a nyilak mentén... És próbálom reálisan nézni, mi sülhet ki az adott választásból. Mondhatom, hogy azért toporgok egy helyben, mert mindegyikben van olyan ami nagyon, és ami kevésbé sem nyerte el a tetszésem -.-' Olyat pedig még nem tudtam alkotni, ami teljes mértékben megfelelne saját magamnak. Pedig képes vagyok kompromisszumokat kötni, sőőőt...
Nem azzal van problémám, hogy küzdeni kellene, és odatenni magam, és hajtani egy bizonyos időn keresztül. Mert nem. Én tudom hogy az élet arról szól, hoyg valamit valamiért... De ezek a lehetőségek akkor sem tetszenek. Hé te Sors!! Légyszi... Valami jelet, ha lehetne! Meghálálnám. De tényleg.

Most érzem azt, hogy el kellene mennem egy jósnőhöz... jól jönne ha megsúgná, mi lenne a helyes...

Az igazi férfi?!

http://www.youtube.com/watch?v=6NiXSLRalO8


A nők szerint az igazi férfinak tűz parázslik az ujjbegyén. S mi nők, hiába menekülünk, húzódozunk, tiltakozunk, tekintete belénk ragad, hipnotizál, érintése végigszalad gerincünkön, s lénye elvarázsol.

Nem tudunk, s nem is akarunk elbújni előle. Ha megtaláljuk az igazit, mindig csak vele lennénk. Szeretjük az illatát, testének közelségét, bőrének simaságát, a ráncokat a szeme körül, amikor nevet. Jó elaludni a vállának gödrében, a szuszogását hallani éjszakánként. Jó mellette felébredni és még egy kicsit hozzábújni, nézni, ahogy nyújtózkodik, mert borostásan is tetszik nekünk. És jó esténként várni, mialatt vacakol a fürdőszobában, fogát mossa, feküdni készül.

Van benne valami… elektromosság! Amitől készen vagyunk, amitől bepörgünk, ami nélkül nem akarunk soha többé még élni sem! Az érzés persze megmagyarázhatatlan, de ha mégis kéne valamihez hasonlítani, talán egy villámcsapás pont megfelelő lenne…

Az igazi férfi udvarol, azt mondja, szereti a pihéket a nyakunkon, a lassan tovatűnő álmot a szemünkben, szereti a testünk illatát, amikor készülődik benne, mélyen a vágy. Amikor tarkónkhoz ér, nyelnünk kell.


Az igazi férfi játszik. Nem rohan ajtóstul a házba, lassan közelít és puhán. Vadászik. Csak úgy mellesleg megérint. Mögénk lép, nyakunkba csókol, s egy érintésétől a szikra lobban. Az igazi férfi nem siet. Tudja, hogy idő kell a vágyhoz, megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ, és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk. Nem elveszi, odaadjuk. Nem eltűrjük, hanem befogadjuk...

És akkor mi a helyzet, mikor ő nem tudja, hogy rá mondod azt, hogy rá gondolsz, mikor azt írod "igazi"?!?! Hm... Fura az élet. Nagyon fura...

Betoppantunk, pontosabban inkább zuhogó eső közepette becsusszantunk a 8 tonnányi kicsiny csomagunkkal a  mocis tali helyszínére, mikor kb a 3. ember már nem bírta tovább és megkérdezte hogy ez a cucc ugye nem csak kettőtöké?!?! Hangjában enyhe irónia és lenézés volt érezhető, és hát nem is tudom... Mintha hülyének nézett volna minket. :DDD
Végülis... Ahogy nézzük. Be is szólt hugom, miután elment a pasi hogy nah majd meglátjuk a 3. nap végén hogy ki volt a hülye. :DD  Jó, lehet hogy néha kicsit túlzásba esünk, de egy nő minden eshetőségre felkészül. Számításba kell venni, hogy esetleg:
-eljön a jégkorszak --> plédek, minden mennyiségben; vastag ruha, ami csak egy női utazótáskába belefér; apától kapott nagyon nőies bicska, amire ha ránézel már akkor is összepisiled magad :DD konzervek!!! bundás cipő, szintén bundás mellény, a felkészültebbek abból is kapucnisat visznek. :D elemlámpa.
-beköszönt az örök kánikula--> bikinik; sok folyadék; naptej; testápoló, szalmakalap, szúnyogirtó.
-monszun éghajlat lesz úrrá a sátrunk felett--> hát ide el sem kezdeném felsorolni :DD
-jön egy hurrikán--> a sátrunkat a lehető legtöbb helyen kampókkal, szegekkel, kötelekkel, huzalokkal biztosítani arról, hogy az a földtől az életbe se szakadjon el... És persze takarófólia. Akár több rétegben... :D

Persze mint mindig, nekünk volt igazunk...:DDD
Szerintem a tábor területén kb 3 sátor volt amiben nem keletkezett kisebb patak, esetleg nagyobb tó. Mondanom sem kell az egyik a mi túlélő sátrunk volt.... A szomszéd sátor kedves lakói pl tőlünk kértek műanyag poharat és Szilvia törlőkendőt, majd meregetős technikát alkalmazván megpróbálták a tavat eltávolítani a fekvőhelyükül szolgáló "sátor"ból. Érdekes volt ahogy egy zöld polifoam és a mi lábtörlőnk lazán keresztbe volt dobva a sátor tetején "így lehet kevésbé ázik be"... :DD
Majd másik kedves szomszéd bicskát kapott, hogy dinnyét ehessen, a bizonyos kellemes másnap túlélése érdekében.. :D Tükröt is kértek, hogy az újdonsült tetkót meg tudják tekinteni, és le tudják kezelni. És még nedves törlőkendővel is készültünk... Hisz ha "véletlen" sáros leszel, mert "véletlen" belerántanak a dagonyába, víz híján valahogy mégiscsak meg kell tisztulni... :D
Hát szóval most mondja azt valaki hogy a nők túlzásba viszik. Nem NEM visszük túlzásba, mi csak több száz ember ellátásáról is tudunk gondoskodni. :D

Pár képet teszek fel nektek, egy kis ízelítő, egy kis hangulat... :)

Szerintem ez magáért beszél... :) 

                                                         Azok az esti beszélgetések... <3

                                                                    Fürdésvan.... :DD