Olyasmi, amit akkor is éreztem, mikor megkaptam a 20. szülinapomra A fényképezőt. Kibontottam a színes kis csomagot, vártam mi lesz benne, el sem tudtam képzelni mit rejteget, aztán libabőrös lettem, elkezdtem sírni, valahol mélyen bizsergett a szívem (:
És most is, bizsereg. Egyelőre próbálom felfogni hogy ez tényleg velem történt. :D :D
Újra teljesült egy álmom.
Megkaptam a bécsi munkát. Jövő héttől hivatalosan is bécsi lányok leszünk Liluval. *.*
Hát ezt még leírni is fura :D
Egy más és jobb élet reményében mától német könyvekkel kelek és fekszek. :D Lehet ezt a posztot is németül kellett volna írnom :D:D Teljesen be vagyok zsongva. Nem ismerek magamra....
Hihetetlen... ha anno a Bridgeben Andriskáék nem szólítanak le minket, akkor nem megyek el óvárra, és Oleg nem kérdezősködik utánam hogy ki vagyok, és nem keres meg, aztán pedig nem mutatja be Lilut, akihez aztán 1 évvel később elmentem, akinél ott volt Naci...
Most ilyenkor lehet azt mondani hogy ez csak véletlenek sorozata, vagy a sors így alakította?!
Minden esetre bizsereg, akármi is álljon a háttérben (: Durva. Ülök itt és vigyorgok jobbra balra... Mint vmi fogyatékos :D:D:D
Puszi nektek drágák (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése