Az ébresztőm ( a lehető legironikusabb hangsúlyt képzeld most ide) "csodálatosan muzsikáló hangja" után
a teljes megsemmisülés kerített hatalmába. Gondoltam hogy még 5 percet, CSAK 5 PERCET. Muszáj.
Esküszöm jó leszek, felkelek, és ma teszek a társadalom fejlődéséért. Bemegyek dolgozni. Csak had álmodjam tovább azt amit végülis már az ébredés pillanatában is pontosan tudtam hogy lehetetlen lenne. Hát nem, könyörtelen volt és egyetlen perc elteltével újra a fülemben hallottam azt a hangszerű izét,
amivel pillanatok alatt ki lehet kergetni a világból.
Oké. Felkeltem. Beleléptem a bőröndömbe. Majd mondhatni hogy egy harakiri mozdulattal átrepültem a széken. Mindezt azért mert megpróbáltam egy fitt és üde reggeli légies mozdulattal kiugrani a bőröndből. Sebaj. Két lábujjal több vagy kevesebb, végül is nem mind1?!
(ne vigyorogj, kicsit nagyobb együttérzést.kérlek) :D
A kb 6 táskám ami a székre volt felakasztva 19 felé szállt. Nem is tudtam hogy ennyi van :D:D
Szóval hátna. Megesik. Jót röhögtem magamon, majd ráeszméltem hogy Szilvike nem ártana hiperturbó sebességre kapcsolni, mert 15 perc múlva megy a buszod. *.*
Elővettem hát mélyen rejtegetett szuperhősnő képességemet és fésűvel, szemceruzával, púderrel, hajvasalóval és parfümmel a kezemben "gyorsan" megpróbáltam teljesíteni egy abban a szituációban lehetetlennek tűnő dolgot, felvettem egy ruhát! :D. Mikor hallottam egy reccsenés szerűt. Nah mondom le vagy ****va!!! Akkor sem öltözök áááát!!! Elmegyek így. Tényleg nem érdekelsz.
Határozottan ilyen véleményen voltam, míg nem szembe jött velem A tükör. :D:D Hát akkor úgy gondoltam hogy nahjó. Mégis átöltözök. :D Nem megyek el egy olyan szoknyában, ami hál'isten a szuperhősnő pozitúrámnak köszönhetően most már oldalt is lazán szellőzik.. -.- :D
Jelentem sikeresen átöltöztem, és még a buszt is elértem. Persze előrelátóan nem vettem fel magassarkút. Tudtam hogy akkor ma tuti nem látnak a munkahelyemen. :D
http://www.youtube.com/watch?v=CYSEt2Hq89Y ez annyira illik ahhoz, amit most szeretnék Neked elmesélni (: <3
Ülök a buszon, félelmetesen halálos gyors tempóban közeledtem a cél felé. Mikor az egyik buszmegállóban felfigyeltem egy süket-néma apukára, kézen fogva a párjával, akik egy alig 2 hónapos csecsemőt tolhattak (: Mivel a busz időzött egy picit a megállóban, néztem a családot.
Nem akartam megbámulni őket, de akárki rájuk nézett, ott maradt a tekintete. Ilyet még nem láttam, mikor egymáshoz szerettek volna szólni, mindig meg kellett érinteniük a másikat, hogy figyelj, "meg szeretném veled osztani a gondolataimat".
És azokban az érintésekben benne volt minden. Minden ami szeretet. De tényleg.
Mennyire más úgy beszélgetni egy hozzánk közel álló emberkével hogy néha megérint minket. Néha megsimogat, megfogja a kezed, érezteti hogy ott van Veled. És ők a nap szinte minden percében ezt élik át. Sugárzott belőlük az hogy oda vannak egymásért, és alig várják hogy újra legyen valami mondanivalójuk a másik számára(: Mosolyogtam... Aki látott tuti biztos hülyének nézett. Sokszor kapom magam azon, hogy felfelé görbül a szám, néha eszembe jut egy régi emlék, egy aranyos pillanat, vagy csak meglátok valamit, amit más nem vesz észre, és persze senki nem érti az a dilis lány meg min vigyorog egyfolytában...
A saját életén...
2011. május 30., hétfő
2011. május 29., vasárnap
Jövő, a Koktélek társaságában
Csörög a telefon. Hajnali 3 óra. Vasárnap. Egy város. Egy csendes koktélbár. Egy nagyszájú barátnő, és egy kedves barát. Azt hiszem így kell magalapozni valami újat, valami mást, valami jobbat, mint az eddigi megszokott.
Élni tudni kell. És én mindig is szerettem a kicsit szokatlan dolgokat. Tudod, kicsit másként, mint mások. Ettől jó, ettől izgalmas, és ettől felejthetetlen.
Köszönöm ezt a hajnalt (:
Azt hiszem, ennek még nagyon érdekes folytatása lesz.
Most alszom egy pár órát, aztán irány dolgozni, kicsit süketen, kicsit fáradtan, de élgedetten :D
Szeretlek élet.
Ich liebe Dich. (tekintsünk a jövőbe) *.*
Élni tudni kell. És én mindig is szerettem a kicsit szokatlan dolgokat. Tudod, kicsit másként, mint mások. Ettől jó, ettől izgalmas, és ettől felejthetetlen.
Köszönöm ezt a hajnalt (:
Azt hiszem, ennek még nagyon érdekes folytatása lesz.
Most alszom egy pár órát, aztán irány dolgozni, kicsit süketen, kicsit fáradtan, de élgedetten :D
Szeretlek élet.
Ich liebe Dich. (tekintsünk a jövőbe) *.*
Akarlak. Ennyi.
Kíváncsi vagyok a poszt címe alapján hirtelen ki mire asszociált.
Fogadni mernék hogy te is, mint általában mindenki, az ellenkező nem egyik "csodapéldányára" gondolsz, aki neked nagyon nagyon KELL. Fura hogy sokszor azt mondjuk: akarom. És ha megkérdezik hogy: De mi tetszik benne annyira?!?!
Te csak állsz. Mélán. Hülyén eldeformált szájjal és fura szemekkel. Gondolkozol. Fogalmad sincs. És rávágod hogy : Mit tudom én, kell és kész!!!! Úgy ahogy van. Akarom.
És persze aki feltette neked a kérdést hogy mi fogott meg abban az illető micsodában, tök ostobának néz, hogy még válaszolni sem tudsz. :D :D
Pedig nem is kell. Ha tudsz rá válaszolni, régen rossz...
Ha valakit, vagy valamit "akarunk", akkor azt úgy ahogy van. Mindenestül. A kis hibákkal, karcolásokkal, a múltjával, és a jövőjével együtt (:
Lehet ez egy csodaszép autó, egy cipellő, egy táska, vagy egy motor. De lehet egy embertársunk is.
Mert az élet így szép. A hibákkal együtt (: <3
Csillagfényes éjszakát Neked (:
Fogadni mernék hogy te is, mint általában mindenki, az ellenkező nem egyik "csodapéldányára" gondolsz, aki neked nagyon nagyon KELL. Fura hogy sokszor azt mondjuk: akarom. És ha megkérdezik hogy: De mi tetszik benne annyira?!?!
Te csak állsz. Mélán. Hülyén eldeformált szájjal és fura szemekkel. Gondolkozol. Fogalmad sincs. És rávágod hogy : Mit tudom én, kell és kész!!!! Úgy ahogy van. Akarom.
És persze aki feltette neked a kérdést hogy mi fogott meg abban az illető micsodában, tök ostobának néz, hogy még válaszolni sem tudsz. :D :D
Pedig nem is kell. Ha tudsz rá válaszolni, régen rossz...
Ha valakit, vagy valamit "akarunk", akkor azt úgy ahogy van. Mindenestül. A kis hibákkal, karcolásokkal, a múltjával, és a jövőjével együtt (:
Lehet ez egy csodaszép autó, egy cipellő, egy táska, vagy egy motor. De lehet egy embertársunk is.
Mert az élet így szép. A hibákkal együtt (: <3
Csillagfényes éjszakát Neked (:
Állítólag megfogalmazhatatlan érzés, ők mégis megpróbálták. Nekem tetszik.
Sokan kutatják, sokan szinte kézbe kapják,
Sokan keresik, de végül már hagyják, feladják.
Ez egy kártyavár érzés, őrjítően bonyolult kérdés,
Mellyel együtt jár a megértés, és néha a féltés.
Sokszor az öröm, sokszor pedig a bánat,
Sokszor az ember már egy életre belefárad.
És hagyja, feladja, úgy hogy meg se kapja,
Mert csak ahhoz kegyes, aki igazán akarja.
Persze van, hogy megkeseríti életed,
És önsajnálatodban rezignáltan kérdezed,
Hogy szerencsétlen fejed, mit is véthetett.
Mert nélküle el sem tudnád képzelni,
Hogy élheted létedet.
Van, hogy sajnálkozhatsz, máskor mindent ajnározhatsz,
Végtelennek érezhetsz mindent, máskor szarrá rogyhatsz.
Keresed az egyensúlyt, és mikor elrontod,
Akkor átkozott, meg nem érdemelt átkaid ontod,
Úgy érzed, csak a te gondod, de nézz körbe te!
Nem mások tükre, hanem a tiéd a görbe.
Sokszor elég egy nézés, egy mosoly, egy hang,
Hogy felerősödjön benned, ami tompa volt és halk.
A mennybe szállhatsz, vagy a pokolba hullhatsz,
Égető lángra gyúlhatsz, vagy éppen kihunyhatsz.
Minden labilis, de lehet nagyon stabil is,
Sokszor lekicsinyít dolgokat, de sokszor nagyít is.
Amilyen kis dologtól felgyúl, olyan kis dologtól feldúl,
Ahány dolgot megjavít, van hogy annyit elszúr.
Ebben egyenlő lehetsz, lehetsz vak, őrült, egészséges,
Lehetsz testileg sérült, de az nem kétséges,
Hogy mindannyian ugyanúgy érzünk, néha ugyanúgy nézünk,
Hogyha elmúlik, de nem akarjuk, ugyanúgy vérzünk.
Kiegészítheti gyertyafény, vagy a csillagok ragyogása,
De a lényeg, hogy átáramlik rajtunk érzékeink minden vágya.
Néha ellenállunk, néha már alig várjuk,
Hogy egybefonódjon velünk, és együtt járjuk,
Együtt várjuk, együtt akarjuk, együtt érezzük,
Hogy vele együtt a legtökéletesebb formát képezzük.
De néha bevillan, hogy tán elillan,
Épp ezért féltjük, védjük,
Ha megszűnik, csak állunk, és nem értjük,
Hogy mi lehetett az ok, hogy mi lehetett a gond,
Mi vezethetett idáig, hol volt a töréspont.
Sokszor nem is tehetünk róla, csak úgy kialszik a fény,
Hiába minden remény, a tény, hogy nincs már a lény,
Ami mindezt okozta, ami mindezt fokozta eltűnt.
És nem lesz aki ezt kinyomozza,
Hiszen a lelkünk ilyenkor emlékeztet antik romokra.
A tegnap esti beszélgetés után,ilyen kis bús-borongós délelőttön, nem tudtam megállni, hogy ne osszam meg a nagyvilággal (:
Köszönöm!
Sokan keresik, de végül már hagyják, feladják.
Ez egy kártyavár érzés, őrjítően bonyolult kérdés,
Mellyel együtt jár a megértés, és néha a féltés.
Sokszor az öröm, sokszor pedig a bánat,
Sokszor az ember már egy életre belefárad.
És hagyja, feladja, úgy hogy meg se kapja,
Mert csak ahhoz kegyes, aki igazán akarja.
Persze van, hogy megkeseríti életed,
És önsajnálatodban rezignáltan kérdezed,
Hogy szerencsétlen fejed, mit is véthetett.
Mert nélküle el sem tudnád képzelni,
Hogy élheted létedet.
Van, hogy sajnálkozhatsz, máskor mindent ajnározhatsz,
Végtelennek érezhetsz mindent, máskor szarrá rogyhatsz.
Keresed az egyensúlyt, és mikor elrontod,
Akkor átkozott, meg nem érdemelt átkaid ontod,
Úgy érzed, csak a te gondod, de nézz körbe te!
Nem mások tükre, hanem a tiéd a görbe.
Sokszor elég egy nézés, egy mosoly, egy hang,
Hogy felerősödjön benned, ami tompa volt és halk.
A mennybe szállhatsz, vagy a pokolba hullhatsz,
Égető lángra gyúlhatsz, vagy éppen kihunyhatsz.
Minden labilis, de lehet nagyon stabil is,
Sokszor lekicsinyít dolgokat, de sokszor nagyít is.
Amilyen kis dologtól felgyúl, olyan kis dologtól feldúl,
Ahány dolgot megjavít, van hogy annyit elszúr.
Ebben egyenlő lehetsz, lehetsz vak, őrült, egészséges,
Lehetsz testileg sérült, de az nem kétséges,
Hogy mindannyian ugyanúgy érzünk, néha ugyanúgy nézünk,
Hogyha elmúlik, de nem akarjuk, ugyanúgy vérzünk.
Kiegészítheti gyertyafény, vagy a csillagok ragyogása,
De a lényeg, hogy átáramlik rajtunk érzékeink minden vágya.
Néha ellenállunk, néha már alig várjuk,
Hogy egybefonódjon velünk, és együtt járjuk,
Együtt várjuk, együtt akarjuk, együtt érezzük,
Hogy vele együtt a legtökéletesebb formát képezzük.
De néha bevillan, hogy tán elillan,
Épp ezért féltjük, védjük,
Ha megszűnik, csak állunk, és nem értjük,
Hogy mi lehetett az ok, hogy mi lehetett a gond,
Mi vezethetett idáig, hol volt a töréspont.
Sokszor nem is tehetünk róla, csak úgy kialszik a fény,
Hiába minden remény, a tény, hogy nincs már a lény,
Ami mindezt okozta, ami mindezt fokozta eltűnt.
És nem lesz aki ezt kinyomozza,
Hiszen a lelkünk ilyenkor emlékeztet antik romokra.
A tegnap esti beszélgetés után,ilyen kis bús-borongós délelőttön, nem tudtam megállni, hogy ne osszam meg a nagyvilággal (:
Köszönöm!
2011. május 28., szombat
Öröm/MámorosÉjszaka
Azt hiszem tényleg igaz az, hogy mások öröme néha sokkal nagyobb boldogságot okoz, mintha velünk történt volna valami jó dolog. Számomra fontos az, hogy aki közel áll a pici szívemhez azt boldognak lássam, mert felvillanyoz, és energiával tölt fel, pozitív hullámokat áraszt magából :D imádom az ilyet, mikor valaki boldogan tud mesélni az életéről. szóval mosolyra fel emberkék, nekem most fülig ér a szám (:
szép álmokat *.-
http://www.youtube.com/watch?v=4op1esLn4mc
szép álmokat *.-
http://www.youtube.com/watch?v=4op1esLn4mc
Csodák?! - Bennünk élnek (:
Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek. Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztathatja az életét, és mert biztos benne, meg is változik az élete. Bízik benne, hogy rátalál a szerelem, és mert bízik benne, rá is talál... Olykor kiábrándul, olykor megsérül... De a harcos tudja, hogy megéri hinni, és minden vereségre két győzelem jut.
A tegnapi nap folyamán történt velem is valami, ami mondhatni hogy felér egy csodával. Soha nem hittem volna hogy ez pont most fog bekövetkezni, és talán mert akkor éppen nem vártam... Hopp, már itt is volt. Durva! Nagyon meglepett. Több éve történt valami, ami elindított egy nagyon keserves folyamatot az életemben, és azt hiszem ez a tegnapi nap folyamán lezárult. Sőt, nem csak hiszem, tudom. Mert érzem. Mintha megszabadultam volna a töménytelen rossztól, ami eddig nyomta a vállam. Most újra "lebegek a magassarkúimban", semmi nincs ami a Föld felé húzna. A többi gond pedig, pedig eltörpült... Leírhatatlan érzés 8) <3
Ennek örömére szeretettel küldöm mindenkinek, ha nincs otthon anyu és apu csavard fel a hangerőt. és DENSZ :D Ha otthon vannak... Táncoltasd meg őket is :D Kell az, hogy kicsit fiatalnak érezze magát az ember. Mindenkire ráfér. Kivétel nélkül. ;)
http://www.youtube.com/watch?v=ROwH8ZEST1U&feature=player_embedded#at=29
Ennek örömére szeretettel küldöm mindenkinek, ha nincs otthon anyu és apu csavard fel a hangerőt. és DENSZ :D Ha otthon vannak... Táncoltasd meg őket is :D Kell az, hogy kicsit fiatalnak érezze magát az ember. Mindenkire ráfér. Kivétel nélkül. ;)
http://www.youtube.com/watch?v=ROwH8ZEST1U&feature=player_embedded#at=29
Csajszik figyelmébe ajánlanám 8)
Kb 2 hónapja fedeztem fel amint épp Kings of leon számokat keresgéltem. Bolygónk eme hímnemű tagjáért azt hiszem sokan sok mindent feláldoznának... :D Az én baráti köröm nőnemű tagjai hát hogy is mondjam... szóval kb szentélyt állítottunk már az ausztrál férfiúnak, szóval ha egyszer erre tévedsz kicsiny országunkba kedvesgitárosfiú, kész hárem fogad majd :D
Minket már levettél a lábunkról :P Csak így tovább. Énekelj MÉG. 8)
NapfényesJóreggelt (:
Már éjfélkor új bejegyzést akartam írogatni, de kicsit korainak tartottam... :D
Lehet hogy függő leszek?!
Annyi mindent le szeretnék írni, és mégsem tudom mit és hogy kellene. Azt hiszem még túlzottan kezdőnek számítok ebben a "blogvilágban". De minden kezdet nehéz... Mondják a nagyok (:
Arra vágytam, hogy rövid itthon tartózkodásom alatt minél több "mosolygós programot" tudjak szervezni magamnak. (Ha már az egyik "ok", amiért haza kellett jönnöm, az, hogy ideiglenesen süketté váltam a bal fülemre -.- ) Jelenleg erősen munka és életképtelennek érzem magam.:D
Szóval tervben volt többek közt egy mai strand, és egy 70 km-es bicótúra a Tisza tóhoz. De a felhők úgy döntöttek, beleköpnek a levesembe :/ Így ezeket el kell halasztani legközelebbi hazatérésemig :/
Viszont azok a percek amiket a nagyszájú hugommal töltök, kárpótolnak a hiányosságokért :D Ő az az ember az életemben akiért MINDENT. Biztos tudod milyen az... Azt hiszem, nekem ő a szerelmem :D
Egyedül vele tudok úgy neveteni hogy könnyes lesz az egész arcom és piros mint valami jól szituált paradicsom... Nem kicsit, nagyon. :D És persze mindez általában a legforgalmasabb és legcsendesebb helyeken tör ránk. Mert miért is ne pont ott?! -.-
Annyira imádom a nyarat. Ilyenkor bármi megtörténhet.
"A nyári forróság vonzza, és beteljesíti a lehetetlent."
És alig várom hogy eljöjjön végre az a nap, amikor vízparton, mezítláb, hajnalban, a "partyarc"barátnőim és félmeztelen férfitestek társaságában :D, koktélt szürcsölve, kiélhetem magam végre. Mert nekem a zene és a tánc lételem. KELL. Szükségem van rá.
Jelenleg erre vagyok rápörrenve:
Fincsi, nem?! (;
TovábbiSzépNapot (:
2011. május 27., péntek
A kezdetek kezdetén
Sziamia (:
Végre eljutottam idáig.
Egyre több olyan dolog történik velem/ körülöttem, ami arra késztetett, hogy nekem ezt most már meg kell csinálnom, bele kell fognom, le kell írnom. Komolyan mondom, elfogott egy ilyen "közlési kényszer". :D
Nehéz volt, először nem találtam normális címet... Olyat szerettem volna, ami igazán én vagyok.
Tudod... Olyan, olyan sejtelmes.
Mikor látod, érzed, hallod... de mégsem tudja meg az ember mit is rejt az amivel/akivel szemben áll, míg meg nem nézi magának közelebbről. Szeretem az újdonság élményét. Pótolhatatlan. És KELL.
Hiszek abban hogy a szem a lélek tükre. És tudom, hogy sokszor kell a sorok közé, és a dolgok mögé látni, mert ami előttünk van nem más mint egy "kirakat"... Amit mi teremtünk magunk köré, ami vonzza a figyelmet, de nem biztos hogy életed végéig szívesen időznél előtte.
Szóval igenis legyen tartalma annak amik vagyunk. És ne félj hallgatni a megérzéseidre ;)
Mámoros éjszakát Neked, Kedves Olvasó (:
Végre eljutottam idáig.
Egyre több olyan dolog történik velem/ körülöttem, ami arra késztetett, hogy nekem ezt most már meg kell csinálnom, bele kell fognom, le kell írnom. Komolyan mondom, elfogott egy ilyen "közlési kényszer". :D
Nehéz volt, először nem találtam normális címet... Olyat szerettem volna, ami igazán én vagyok.
Tudod... Olyan, olyan sejtelmes.
Mikor látod, érzed, hallod... de mégsem tudja meg az ember mit is rejt az amivel/akivel szemben áll, míg meg nem nézi magának közelebbről. Szeretem az újdonság élményét. Pótolhatatlan. És KELL.
Hiszek abban hogy a szem a lélek tükre. És tudom, hogy sokszor kell a sorok közé, és a dolgok mögé látni, mert ami előttünk van nem más mint egy "kirakat"... Amit mi teremtünk magunk köré, ami vonzza a figyelmet, de nem biztos hogy életed végéig szívesen időznél előtte.
Szóval igenis legyen tartalma annak amik vagyunk. És ne félj hallgatni a megérzéseidre ;)
Mámoros éjszakát Neked, Kedves Olvasó (:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)