Sziamia (:
Végre eljutottam idáig.
Egyre több olyan dolog történik velem/ körülöttem, ami arra késztetett, hogy nekem ezt most már meg kell csinálnom, bele kell fognom, le kell írnom. Komolyan mondom, elfogott egy ilyen "közlési kényszer". :D
Nehéz volt, először nem találtam normális címet... Olyat szerettem volna, ami igazán én vagyok.
Tudod... Olyan, olyan sejtelmes.
Mikor látod, érzed, hallod... de mégsem tudja meg az ember mit is rejt az amivel/akivel szemben áll, míg meg nem nézi magának közelebbről. Szeretem az újdonság élményét. Pótolhatatlan. És KELL.
Hiszek abban hogy a szem a lélek tükre. És tudom, hogy sokszor kell a sorok közé, és a dolgok mögé látni, mert ami előttünk van nem más mint egy "kirakat"... Amit mi teremtünk magunk köré, ami vonzza a figyelmet, de nem biztos hogy életed végéig szívesen időznél előtte.
Szóval igenis legyen tartalma annak amik vagyunk. És ne félj hallgatni a megérzéseidre ;)
Mámoros éjszakát Neked, Kedves Olvasó (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése