Szabadság

Már megint vége van valaminek. Hogy én ezt mennyire utálom.

Nem lehet leírni, aki nem volt ott, az úgysem érti. Pedig tudjátok, én aztán tudok magyarázni... -.-' :D:D

Nem alszol 4 napon keresztül.
A sátrad jobb esetben csak egy göröngyös úton "álldogál", ezt azért macskakörömben, mert a mienk a sátorverés első 5 percében eltört, és enyhén instabillá vált. Hát nem is mi lennénk... :D
Rosszabikban nem találsz helyet, és egy rózsabokorral, esetlegesen egy sövénnyel kell osztoznod szerény hajlékodon, vagy néha pihenni a motorodon. :D Vaaagy fel sem kell állítani a sátrat, mert vannak oly készséges emberek, akik csak és kizárólag a helyhiány miatt (:D:D) szívesen megosztják sátrukat veled  :D:D
Van a meleg. Nem lényeg, hogy összefonnyadsz a napon, a hideg sör egyesek szerint mindenre gyógyír. :D
Vannak a hangok. A motoroké, a koncerteké, és a részegeké. :D Mikor a 3 egyszerre dübörög a dobhártyád környékén, nah az az igazi "feeling". :D
Függőséget okoz?!
Naná.
Simogatja a szívet és a lelket. :D
Annyira hiányzott már valami. Valami ilyesmi ami ebben a pár napban történt...
Talán ez volt a bizonyos tündérmese szele?! Talán.

Visszamennék. Itthon túl nagy a csönd...