2011. július 6., szerda

Fura, mikor a fogdoki asszisztens annak örül, hogy újra lát. Hisz már reggel 7kor tudta hogy velem kezdődik,majd délután 5kor velem zárul a napja. Így mikor meglátott a váróban rendesen örvendezett, hogy igggenn ezazzz eljött a nap vége. Megjött "szilvike", akit most így egy jó 8-9 órás munkaidő "hepiendjeként" jól megkínzunk. (sátánikacaj és villogószemek)
Persze szegények próbáltak nagyon nagyon kíméletesek lenni. De mikor beteszem a lábam a rendelőbe. Uh.
Maga a pokol. Érzem hogy elönt a forróság, közben szakad rólam a víz. A szemem az egy pontra fókuszál, megakad rajta. A fúrófelszerelés. Aminek a váróban ülve kiszűrődő hangja leginkább a texasi láncfűrészes kivégzési módszereihez hasonlít. Szóval teljesen mind1, hogy ott bent a fúrók, a maró anyagok, a kis döfő szerszámok, és a fogók társaságában mennyire akarnak velem nyájasak lenni, mert én akkor is PÁNIKOLOK.



Emlékszem kiskoromban mikor beültettek a nagy zöld székbe, aminek az a célja hogy közelebb emeljen ahhoz a reflektorhoz, amit csak egy csészealj lenne képes kibocsátani, hát legszívesebben kiszaladtam volna a világból. Elvakítva kérdeztem hogy most mit csinál a doktornéni?! mi az amit be akar tuszmákolni a számba?! és minek azt odatenni?! fájni fog?! nagyon?! mennyire?!?!?!?!
Persze mindre az volt a válasz hogy nyugodj meg szilvikém, nem bántunk. Hát köszi. Nem bántasz. Fasza. Most már nem is félek. :D:D:D
Az egy dolog hogy ő nem akart bántani, az meg egy másik hogy nekem 3 lóadag szuri  után is fájt amit ő csinál. Dehát nah. Apukám mindig azt mondta hogy a szépségért szenvedni kell kislányom. Lásd pl Fogszabi ( és a miatta átélt foghúzások) <3 Köszönöm szépen, akkor nekem már rég Miss World-nek kellene lennem.

Most 3 napi kezelés után (végülis erre a pár napra be is költözhettem volna a váróba) 1 évig megint nem szándékszom a fogdoki közelébe merészkedni. Végülis levonhatom a következtetést hogy újabb élményekkel lettem gazdagabb. Megtudhattam a váróban ücsörögve:
Hogy a műfogsort hogy lehet rögzíteni. ( a néni még szemléltetni is akarta, de gondoltam néha jóból is megárt a sok, köszönöm inkább nem nézném meg :D:D )
Hogy mennyibe kerül a fogpótlás ha megvernek.
Hogy hova kapsz szurit ha itt ott avagy amott fáj a fogad.
Hogy hány éves kortól indul be a fogíny sorvadás, és hány nap alatt húznak ki 13 egészséges fogat.
Hogy a nyugdíjkorhatárt már megint tolják felfelé.
Hogy én már nem is leszek nyugdíjas. (készüjjjé kisjányom, mert a te korosztályodnak már úgyis mind1 -.- :D)
Hogy hallottuk-e, hogy a Mariskának is műfogsora van, és hogy az övé ragaszhatós, nem pedig felkattintós. Meg az övé porcelán ám. hmmm honnan lehet ennyi pénze a Mariskának?!?!

Hát szóval megérte ott szépen csendben türelmesen várakozni. A városban terjengő összes pletykát megtudtam, ami az utóbbi egy évben terjeng. Mikor bement valaki, aki később jött, mint a sorukra váró nénik akkor azt nagyon tudták szidni. Azt hittem egyik most már feláll utána megy és szétveri a fején a tapogatót. Esetlegesen kilyukasztják a "betolakodó" személy biciklijének a kerekét. -.- :D:D: Mert hát voltak ám ott ötletek, hangosan gondolkodni azt nagyon tudnak az öreglányok. :D
Egy élmény volt. Köszönöm :D
Csak ezért lehet benézek, miután felépültem a lelki traumámból amit ott abban a csúnya zöld székben kellett átélnem. Viszek be kekszet, meg rostos narancsot inni, meg még lehet popcornt is. És meghúzdóva egy sarokban csendben mozizok egyet. :D:D:D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése